galéria megtekintése

Hagyjuk a hülye rizsát, jó?

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 23. számában
jelent meg.


Kácsor Zsolt
Népszabadság

Föl kellett hívnom az egyik ellenzéki párt helyi vezetőjét, hogy megkérdezzem tőle: szerinte vajon miért fullad kudarcba oly sok helyen az ellenzék választási együttműködése. Elővettem a nagyon okos telefonomat – amely lassan már olyan okos, hogy magától tárcsázza akire rágondolok, sőt megérjük, hogy a hívott fél helyett majd válaszol is nekünk, méghozzá rögtön írásban –, szóval tárcsáztam, s amikor az ellenzéki vezető fölvette, bemutatkoztam.

– Tiszteletem, Kácsor Zsolt vagyok, a Nép...

– Tudom, tudom, az újságíró! –vágott a szavamba. – Mondja, mit szeretne?

 

– Azt szeretném megkérdezni, hogy ön szerint vajon miért fullad kudarcba oly sok helyen az ellenzék választási együttműködése? – kérdeztem, mire a vonal túlsó végén az ellenzéki vezetőből nagy sóhajjal fölszakadt a válasz:

– Tudja a tököm.

Az az igazság, hogy nekem elsőre rögtön megtetszett ez az őszinteség. Arra voltam fölkészülve, hogy a szokásos blablát kapom a tárgyalások előrehaladottságáról. Úgyhogy így folytattam:

– De miért nem tudja?

– Hát azért nem tudom, kedves Zsolt, mert ezeket a hülyéket én magasról leszarom!

– Ejha! – füttyentettem, s gyorsan lejegyzeteltem szó szerint a szavait. – Talán érlelődik a szakítás önök között?

– Mit tudom én, hogy mi érlelődik! Én csak azt tudom, hogy a Fidesztől okádok, az ellenzéken meg röhögök. Magának ennyi nem elég? Mit akar?

Kezdtem izgatott lenni, mert már láttam szemem előtt a másnapi lapot, s benne a cikkemet e címmel: Az ellenzék okád és röhög. Nem is rossz cím. De hátha mond még cifrábbakat is az emberem! Reménykedtem benne, hogy az utolsó pillanatban nem gondolja meg magát, s nem csomagolja udvarias formába a nyilatkozatát. Hiszen ha átfogalmazza a mondandóját, éppen a lényeg vész el belőle. Gondoltam, addig kell ütni a vasat, amíg meleg, megkérdeztem hát:

– Éppen ezért kellene összefognia az ellenzéknek! Hiszen sokan vannak, akik, ahogy ön fogalmazott, okádnak a Fidesztől!

– Nem tudom, hogy mit akar tőlem, Zsolt – válaszolta –, de már nem érdekel a politika. Megcsömörlöttem. Négy éve a Fideszre szavaztam, de idén már el se mentem szavazni, úgy megutáltam, ami itt folyik.

Ezen azért meglepődtem: a Fideszre szavazott?! És még be is vallja? Ebből botrány lesz! S épp a választás előtt. Úgyhogy ezt mondtam neki:

– Nyilván megfontolta, hogy mit nyilatkozik. Ugye tudja, hogy ezek után nekem szakmai kötelességem megírni, hogy ön négy éve a Fideszre voksolt?

–Mér’ akarná maga ezt megírni? – kérdezett vissza.

– Hogyhogy miért? – értetlenkedtem. – Ön nyilatkozta nekem!

– Na és? – kérdezte. – Hát mit számít, hogy ki vagyok én?!

– Hát ön mégis egy ellenzéki vezető, nem?! – szóltam vissza ingerülten, mire a vonal túlsó végén csönd támadt, majd megjött a halk válasz:

– Nem, Zsolt. Én az autószerelő vagyok, akihez reggel elhozta a kocsiját javításra.

– Hát persze, ööö... – mondtam neki frappánsan –, csak azért hívtam, hogy mikor lesz kész.

– Tudja a tököm – válaszolta. – De ha legközelebb fölhív, hagyjuk a hülye rizsát, jó?

– Jó – motyogtam, majd nagyon okos telefonomat bámultam a szokásosnál hosszabban, s meglehetős gyűlölettel.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.