A hivatásos spekulánsokon és földbrókereken kívül aligha van ember az országban, aki azt szeretné, hogy a nálunk lényegesen gazdagabb nyugati vásárlók csemegézhessenek a magyar földvagyonból. Mégsem igazságos kizárólag az EU-ra haragudni azért, mert támadja a külföldiek földvásárlását gyakorlatilag kizáró magyar szabályozást. Mert az EU-ban is van legális lehetőség a külhoni vevők kiszorítására: a csatlakozási szerződésben kell megállapodni róla, ahogy Szlovénia vagy Ciprus tette (őket most nem is háborgatják).
Nekünk – konkrétan a csatlakozási tárgyalások mezőgazdasági fejezetét lezáró első Orbán-kormánynak – nem volt ennyi sütnivalónk: belementünk a földpiac felszabadításába, és azóta a különféle derogációs kérelmeinkkel már csak a veszett fejsze nyele után kapkodunk.
Ha tehát valaki sérelmezi, ami történt, szemben azzal, amit tegnap Lázár János sajtónyilvánosan állított, nem Brüsszellel kell háborúznia. Az forduljon Orbán Viktorhoz, neki nyújtsa be a számlát, amit félő, nekünk kell állnunk. Arról, hogy a migránsok befogadása kapcsán a nemzeti kormányoknál vagy az uniónál vannak-e a hatáskörök, lehet vitát folytatni – de aki az uniós alapszabadságokról kezdeményezett disputát, nem jutott túl eddig a körberöhögésen.
