galéria megtekintése

Ha közös az ellenség

Diplomáciai hadjáratba kezdett az Iszlám Állam (IS) elleni nemzetközi összefogásért a francia elnök. Francois Hollande már tárgyalt a brit kormányfővel, kedden az amerikai elnökkel, szerdán a német kancellárral, csütörtökön pedig az orosz államfővel találkozik. Azt szeretné ugyanis, hogy Washington és Moszkva között is antiterrorista együttműködés alakuljon ki.

Akár biztató jelnek is tekint­hető, hogy az orosz elnök egyik kísérője azt mondta, egy hete, a G20-országcsoport törökországi csúcstalálkozóján nyoma sem volt a korábbi fagyos légkörnek, mindenki Vlagyimir Putyinnal akart beszélni, és egy kávé mellett bő félórára még amerikai kollégájával is „összebújtak”. Vagyis az utóbbi hetekben mintha változott volna a nyugati politiku­sok viszonya a Kreml első emberéhez. Persze nincs szó barátságról, maradtak a viták és ellentétek, a bizalmatlanság is kölcsönös, összehozza viszont őket a terrorizmus elleni fellépés kényszere.

Akárhogy is van, egyre inkább úgy tűnik, Putyinnak bejön az a számítása, hogy a legégetőbb nemzet­közi problémák éleződése előbb-utóbb enyhítheti Moszkva elszigeteltségét, a rendezéshez a vártnál nehezebben közelítő ukrán válság ügye „felhígul” az iraki, szíriai terror okozta még súlyosabb gondokban. Moszkva ott volt a tárgyalóasztalnál és szerepet játszott az Iránnal kötött atom­alku megszületésé­ben, aztán Szíriában még többet tett azért, hogy megkerülhetetlenné váljék. A légi csapások megindításával nemcsak szövetségese, Bassár el-Aszad elnök pozícióját erősítette meg, nemcsak élesben próbálhat ki fegyvereket, hanem gyakorlatilag a katonai kezdeményezést is magához ragadta a térségben. Ha úgy tetszik, katalizátora lett a rendezési erőfeszítéseknek: elkezdődtek a bécsi tárgyalások, erősödtek az IS elleni katonai akciók.

 

Mindeközben a Kreml folyamatosan a terrorizmus elleni nemzetközi összefogásra szólít fel (a sajtóban rendszeresen feltűnik az ideoló­giai ellentétek félretételével megszületett Hitler-ellenes koalíció példája), és hangoztatta: nem rajta múlik, hogy a dzsihadistákkal szemben Amerika vezetésével fellépő erők nem hajlandók érdemi együttműködésre Oroszországgal.

Két tragédia hozta magával, hogy megmozdult valami. Miután az október végén felrobbantott orosz repülőgépen 224, a párizsi merényletekben pedig csaknem 130 embert pusztított el ugyanaz a muszlim fanatikus erő, Franciaország és Oroszország „egy oldalra” került. Talán még az sem véletlen, hogy Moszkvában csak napokkal a párizsi vérengzés után jelentették be hivatalosan azt, amit már jó ideje tudni lehetett: a Sínai-félszigeten lezuhant orosz utasszállítót pokolgép szakította darabokra. Előtte legfeljebb az egyik, de nem a legvalószínűbb lehetőségként beszéltek erről, alighanem azért, mert az orosz Szíria-politikát kérdőjelezhette volna meg, ha merényletként ismerik el a történteket. Most azonban már Párizzsal osztoznak a dzsihadista terror áldozatának sorsában, ami összeköt. Mint ahogyan összeköt a további szörnyűségek veszélye is. És talán ráébreszt arra, hogy a közös ellenség ellen közösen kell fellépni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.