Ha a Fidesz egyetlen ember lenne, úgy mára kétségkívül pszichopataként diagnosztizálnák. Ennek az állapotnak a jellemzője a mások állandó manipulálása, a torzult önkép, gátlástalanság, a lelkiismeret, együttérzés, bűntudat teljes hiánya, mások szüntelen hibáztatása. Ahhoz, hogy minderre ráismerjünk, elegendő egy csokorba fésülni a párt különféle közléseit.
Félted a ligeti fákat? Drogos hippi vagy! Tanár vagy és aggódsz a gyerekekért, a hivatásodért? Politikai zavarkeltő vagy! Szakszervezeti tisztségviselőként felszólalsz a szakmádért? Ávós volt az apád! Civil szervezetben dolgozol? Fizetett politikai ügynök vagy! Aggódsz az emberi jogokért? Idegen ügynök vagy! Segítesz háborús menekülteknek? Soros György pénzel! Háborús menekült vagy? Terrorista! Nem tetszik Mészáros, Garancsi és a többiek lopkodása? A multinacionális nagytőke szekerét tolod! Tüntetsz a magánnyugdíj ellopása, a baltás gyilkos kiadatása, a trafikmutyi, a kilakoltatások vagy a Quaestor miatt? Titkos MSZP-s vagy! Ellenvéleményed van? Kritizálod a pártot? Komcsi vagy! Bírálod a kormányt? Az országot támadod, hazaáruló vagy!
Orbán évek alatt, lassan csepegtette a mérget a szívekbe. Mára legalább másfél millió magyar ember számára evidencia, hogy a Fideszen kívül mindenki másnak csak mocskos szándékai lehetnek, valamiféle perverz vágytól hajtva egyre azon munkálkodnak, hogy leromboljanak itt mindent és az ősi magyar földet betelepítsék liberális barnákkal, feketékkel, sárgákkal. A fideszesek mára úgy élik az életüket, hogy minden második, az utcán szembejövő ember valamilyen szinten nemzetáruló. Ellenség. A sandán néző közértes, az utca sarkán tébláboló gyerekek, a kerékpározó rasztahajú fiatal, a kínai gyorsétteremben ücsörgő szemüveges értelmiségi minimum libsigyanús. Szabadságharcos időkben pedig nincs helye a mérleglésnek: aki gyanús, az már ellenség.
