Csakhogy nem ez a helyzet. A Fidesz éppen úgy gyűlölte a baloldalt – mint legnagyobb ellenfelét – Gyurcsány előtt, mint utána. Nem Gyurcsány miatt született meg a tétel (Kövér Lászlótól), hogy ameddig „ezek ki nem halnak”, addig a rendszerváltás félértékű, nem Gyurcsány személye váltotta ki azt az orbáni összegzést, hogy az ’56-os forradalom leverésének szellemi öröksége tartja össze az MSZP-t és az SZDSZ-t, Gyurcsány még háttérember volt, amikor 2002-ben már a haza és a magyar családok védelmében mozgósított a Fidesz a szocialisták ellen.

Ha nem Gyurcsány Ferenc volna a gyűlölet karmestere, megkapná ezt a minősítést más, lévén, hogy a Fidesz utálja a szocialistákat – és általában az ellenfeleit. Dávid Ibolya legalább annyi vért tud a fejükbe kergetni, mint mondjuk Kovács László. E nagy érzelmi dúltságában a Fidesz valakire – ahogy mondani szokás – mindig ráveri a balhét. Projekciónak, kivetítésnek hívják ezt a pszichológusok.

Megérteném Orbán Viktort, ha a hazugságvádat a 2006-os döntő tévévitára fókuszálná, ahol arra az állítására, amely szerint, ha nyernek a szocialisták, fizetőssé kívánják tenni az egészségügyet, Gyurcsány Ferenc nem egyszerűen cáfolt, hanem kétségbe vonta vitapartnerének úriember mivoltát, hogy csak a legfinomabb válaszelemet emeljem ki.

Pedig fizetőssé tették – volna, ha nincs ez ellen népszavazás.

De Orbán ezzel már nem törődik. Az őszödi hazugságária sokkal nyitottabb támadási felületet kínál, jobban használható Gyurcsány és a szocialisták megvetésére, mint a valóságos konfliktust rejtő vita. Az, amiben a maga módján Szili Katalin is szót kért. Néhány napja azzal indított civil mozgalmat a baloldaliságért, hogy egyben (igaz, nem először) elítélte az MSZP-SZDSZ koalíció neoliberális politikáját, majd odacsapott egyet a hazugságnak is, vagyis – a gyurcsányi politikával, illetve annak belső támogatóival szemben határozta meg magát. No meg a baloldali értékeket.

Gyurcsány tehát valóban igazodási pont maradt: ellene mennek jobbról, s pártján belül balról. (Hogy csak két irányt válasszak ki…)

Csakhogy Gyurcsány Ferenc is a baloldali értékekre hivatkozva indította reformjait. Tudható, hogy az egészségügy és az oktatás közpénzből fedezett szolgáltatásaiból nagyságrenddel több jut a középosztályhoz és onnan felfelé, mint a tisztes, illetve a mélyszegénységben élőkhöz. A Gyurcsány-féle változások célja az lett volna, hogy ezt az egyenlőtlenséget csökkentse. Ha valaki hitelesen akarja őt a hazugság és a gyűlölet szimbólumaként támadni, de korrekten akarja a csatát megvívni, ezzel az igazságával is meg kellene küzdenie.

Ha erre kísérlet sem történik, az annak a jele, hogy van ebben a mély konfliktusban rengeteg félreértés és tudatos félreértelmezés, még több indulat, s persze vannak karmesterek is, csak éppen Gyurcsányból van kevés.