Amellett el kell ismerni, hogy ő a demokratikus ellenzék legdinamikusabb, kis körben legszerethetőbb egyénisége, aki nélkül nem lehet megújulni. Csak nagy különbség, hogy valaki hátulról oszt-e okos tanácsokat (időnként Marosán Györgyként a szónoki emelvényre is felpattanva), vagy az ő szavai alapján ítélik meg az egész pártot.
A Gyurcsány által javasolt egységes Demokrata Párt nagyon jó ötlet, de ez csak úgy működhet, ha a formációt nem Gyurcsány Ferenc vezeti. Ez a baj a DK-val is: csak szavakban demokratikus és koalíció, valójában (ahogy egy választási plakáton is hirdette önmagáról) „Gyurcsány Ferenc új pártja". Ha Gyurcsány hátrább vonulna, a vezetőségbe beválasztanák a többi demokratikus párt irányadó személyiségeit, Fodor Gábortól Bokros Lajosig, akkor akár a Demokratikus Koalíció is pályázhatna a vezető ellenzéki erő szerepére. A név már megvan, csak a pártot kellene hozzáigazítani.
Ami mármost a téziseket illeti, nem értek egyet az „erős vezető" igényével. Egy ennyire széttagolt ellenzék esetében csakis kollektív vezetőségről lehet szó, amelyik minden lépést egyeztet, alaposan megfontol. Ne a pártvezető legyen erős, hanem a párt! És mi szolgálná jobban a párt erejét, mint a legkülönbözőbb társadalmi rétegekkel való erős kapcsolata, a hazai talajba való belegyökerezése? Magyarországon nem az egyes társadalmi rétegek utálják egymást, hanem az önjelölt pártvezetők, komolyan vehető pártok nélkül.
Hogy ezt az erős pártformációt kifelé ki képviselje, az kevésbé fontos. Jöhet ő kívülről is. Lehet egy újabb Medgyessy, egy újabb Bajnai Gordon, de akár egy mindenkivel szót értő, sokak által elfogadott médiaszemélyiség is. Hiszen neki nem döntéseket kell hozni, hanem a kollektíven meghozott döntéseket képviselni, kommunikálni kell. A politikailag passzív rétegeket csak megalapozott ígéretek rázhatják fel. Ezek kidolgozásához nemcsak a különféle hatalmi csoportok eszmecseréjére van szükség, hanem a szakemberek (közgazdászok, jogászok, oktatási, egészségügyi és egyéb területek képviselőinek) bevonására is.
„A Gyurcsány-röpiratban az új gondolatok száma nulla" - idézi a cikk az egyik MSZP-s vezető politikust. Lehet. De annál szomorúbb, hogy az okos gondolatokat a párton belül eddig nem vállalták, és most is ódzkodnak tőlük. Pedig igazi megújulás nélkül az MSZP is könnyen a Kisgazda Párt vagy az MDF sorsára juthat. Most még felismerhető „brand", de már aligha csúszna át a minőségvizsgálaton.
Hasonlóan téves az a megállapítás is, hogy „Gyurcsány röpirata nem kínál többet, mint amivel 2014-ben a baloldali összefogás pártjai veszítettek". Azt a választást a mandátumokon osztozkodó pártpolitikusok veszítették el (ahelyett, hogy közösen kiválasztottak volna 106 helyileg elfogadott, demokratikusan elkötelezett jelöltet). Nyilvánvaló volt, hogy Bajnai Gordon jobb miniszterelnök lehetett volna, mint Mesterházy (hiszen egy éven át már bizonyított, a külföldi szakemberek elismerését is kivívta), de a józan észen diadalmaskodott a pártmatematika. Ez az a hiba, amit nem szabad újra elkövetni.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
