Nem akármilyen politikai bukfencet hajtott végre a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, amikor az igenek győzelmét hámozta ki az érdektelenségbe fulladt múlt szombati szlovákiai népszavazásból. Ugyanerre az értékelésre ragadtatta magát a referendumot kezdeményező civil szervezet néhány fanatikusa is. Őket sem zavarták a tények.
Az, hogy csupán a szavazásra jogosultak egyötöde nyilvánított véleményt a hagyományosnak mondott és kizárólagosnak követelt családmodellről, illetve a melegek jogairól. Pedig a voksolást harsány, nem ritkán gyűlölködő kampány előzte meg, amelybe nagy vehemenciával szálltak be főleg a katolikus papok, de a klérus is. Kirívó példák sokaságából kettőt említünk: a sároseperjesi (Presov) görögkeleti pap homíliájában a társadalom szennyének minősítette a melegeket, az egyik csallóközi kisvárosban pedig a hitotkató azzal riogatta az elsősöket, hogy akinek a szülei nem mennek el szavazni, azt éjjel elrabolják a gonosz homoszexuálisok. A felvidéki magyar politikusok sem tanúsítottak semmiféle empátiát a szexuális kisebbségek iránt.
Ennek ellenére a nagy többség a népszavazást méregdrága és teljesen felesleges pótcselekvésnek tartotta. Már csak azért is,mert a férfi és a nő kapcsolatán alapuló házasság jogállását nemrég erősítették meg a szlovákiai alaptörvényben. Egyértelművé tették az otthon maradottak azt is, hogy nem a melegek veszélyeztetik ezt a köteléket, hanem a nyomasztó társadalmi és szociális gondok, amelyek leggyakrabban éppen a családban csapódnak le, gyengítve vagy éppenséggel felborítva a harmonikusnak áhított együttlétet.
