A kormány kitalál egy adónemet, amely ténylegesen mindössze egyetlen tévétársaságot sújt. Éppen azt, amelyiket mindenképpen ki akar szorítani, hogy majd – a nézőivel együtt természetesen – bekebelezze.
Tisztességes polgári viszonyok között ilyen nincs. Azután a hatalom tárgyal is ezzel a társasággal, így a rá eső adó talán csökken, de a tervezett bevételre valamilyen okból mindenképpen szükség van, ezért az így kieső részt a nyakába kapja immár a teljes szakma. Ilyen sincs. Az egyik nagy jobboldali médiabirodalom tulajdonosa (Simicska Lajos) erre fel azt nyilatkozza, hogy az új adó miatt totális háború indul. Nyilván a lapjaival, a tévéjével, a rádiójával harcolna.
Ismerős lévén e tájon erre rábólinthatunk, persze, láttunk már ilyet, de azért: tisztességes polgári világban ilyen sincs. Médiatulajdonos nem dönthet tartalmakról. Tilos. Még a fenyegetések szintjén is. A nálunk érvényes etikai kódexek szerint is így van. Nem remélhetjük, hogy nem teszi meg mégis. Ezen nem változtat az sem, hogy elmenekültek médiájának vezetői. Merre forduljunk, ha ezt nem akarjuk látni? Arra, ahol az állam által uralt tévéknél lenne majd helyük a lázadóknak?
