Egyúttal Z. azt is leszűrte tanulságként, hogy nem csak a politikát illetően tér el az ízlésük.
Addigra megérkeztek a többiek, ismert értelmiségiek, akiket a Polihisztor magához hívott. Kíváncsian várták, mi kerekedik ki a Polihisztor újabb politikai reggelijéből, ami hírnevét illetően kevéssel maradt el közéleti uzsonnáitól és művészvacsoráitól. Jó ideje beszélték a városban, hogy ilyenkor a vendégek egy része nem csak erkölcsi támogatást szokott kérni tőle.
A vendéglátók bevezették őket egy kisebb helyiségbe, ahol sor került a reggelire. Bár Z. feszengett az audienciára emlékeztető helyzettől, a háziak figyelmessége oldotta a hangulatot. Főként az után, hogy Z., aki szokásos tél eleji megfázásával küzdött, kérés nélkül kapott egy hatalmas méregerős gyömbérteát.
– A Visszatérés igazán jól halad, bár vannak problémák – vágott a közepébe a Polihisztor. – Mit gondoltok, miként lehetne biztosítani, hogy az egység ernyője alá mindenki beálljon?
Miután a társaságból egyedül Z. nem szeretett reggelizni, ő volt válaszképes állapotban: – Lehetne azzal kezdeni, hogy a Visszatérő nem ad ultimátumokat ajánlatok helyett. Ez a stílus nem is illik hozzá.
– Az ország sorsa forog kockán. A Negyedik Út sem kicsinyeskedhet, be kell adnia a derekát – felelte a Polihisztor határozottan. – Nem vagyok a Negyedik Út híve, de azt hiszem, attól tartanak, hogy nem a derekukról, inkább a gerincükről van szó – vetette ellene Z. Majd folytatta: – Különben egyáltalán nem biztos, hogy Visszatérésre vár az egész ország. De ha ezt félre is tesszük, a Visszatérő tulajdonképpen azt várja el minden szövetségestől, hogy adja fel a nevét és adja át a szervezetét.
A Polihisztort nem lehetett kizökkenteni: – Ez a változás ára. A legutóbbi cikkemben ezt részletesen kifejtettem. Várjatok, mindőtöknek adok belőle egy-egy példányt.
A vendégek lopva egymás tekintetét keresték az akkurátusan előkészített újságkivágások láttán, Z. viszont a gyömbértea hatására végképp megtalálta a hangját: – A változás árát a Visszatérés hívei csakis másokkal fizettetnék meg. Akik ezt éppen ezért nem fogják megfizetni. A Polihisztor higgadtan nyugtázta, hogy nem talált egyetértésre. De ez nem akadályozta abban, hogy a reggeli végeztével egyedül Z.-nek nyújtson át alkotói tevékenysége egészét lefedő dedikált könyvcsomagot. Z., akinél nem volt táska, néhány perccel később már a hideg esőben állt, kezében a könyvekkel, a kiújuló megfázás miatt aggódva. Mi tagadás, felvillant benne az opportunizmus szikrája, ugyanis abban a pillanatban boldogan beállt volna bármilyen ernyő alá.
