Ahogy elnézem a baloldali össze-visszaborulás pártjainak kétségbeesett próbálkozását arra, hogy végre találjanak közös főpolgármester-jelöltet egy minden felmérés szerint megnyerhetetlen választás megnyerésére, egyre biztosabb vagyok abban, hogy Magyar György téved. Ennek a városnak (illetve a városvezetés ellenzékének) nem ügyvédre van szüksége. Még csak nem is orvosra, színészre, várospolitikusra. Inkább egy sokat tapasztalt gyógypedagógusra.
Olyasvalakire, aki képes beleverni az össze-visszaborulás ön-agyonülésező és szanaszét nyilatkozó vezéreinek, hogy amit csinálnak, legfeljebb egy újabb méretes zakóhoz elég. Csak újabb kiábrándultakat és elpártolókat „teremt”. Előhúzhatnak még a kalapból pár jelöltet, veszekedhetnek róluk, akár meg is állapodhatnak, tökmindegy. Már pártjaik tagsága sem képes követni, hogy ma éppen ki a közös jelölt. Az külön kérdés, hogy tetszik-e nekik. Bár ez, úgy tűnik, egyelőre nem szempont.
Így viszont csak reménykedhetnek, hogy az övéik az ő jelöltükre szavaznak, akár tetszik nekik, akár nem, mert nem akarnak még négy évet Tarlósból. Aztán vagy elegen lesznek, vagy nem. A felmérések szerint „vagy nem”. Mert ki látott már olyan futballcsapatot, amelyet közvetlenül az Európa-bajnokság előtt állítanak össze, és minden különösebb felkészülés nélkül küldenek pályára? Oké, erre is volt példa: 1992-ben a polgárháború miatt az Eb-ről kizárt Jugoszlávia helyére behívott Dánia futballistáit a strandról gyűjtötte össze a szövetségi kapitány, mégis megnyerték az Eb-t. Jó, mondjuk ők eleve tudtak focizni.
