Nem volt könnyű kis méretben is érthető rajzi elemeket használnia Tettamanti Bélának, akinek ünnepi lapszámunk fejléce különleges megjelenését köszönhetjük. Semmi sem könnyű ötvenhattal kapcsolatban. Egyre kevésbé az. De egyelőre maradjunk a grafikai nehézségeknél, mert ha két lábra hatalmas kezet ültet a rajzoló, az nyilván elég súlyos segélykiáltás. A grafikusművész szándékai szerint olyan nagy, hogy jelezze, mennyire bántó a süketség, amely Nyugaton fogadta.
Ma már tudjuk az okokat, de akkor csak az értetlen tekintetek voltak. Hiszen mi megtettük a magunkét… Tettamanti persze még nem. Ötvenhat októberét gyerekként élte meg Dorogon, a hajdani bányavárosban. Emlékszik, ahogy a főutcán sörös bányásztorokkal énekelte több száz ember, hogy „Rákosit a Dunába, Gerőt meg utána. Hurrá!” Többre nem.
