Vlagyimir Putyin felmosta a padlót Orbán Viktorral. Ha futballról beszélnénk, azt mondhatnánk, oda-vissza kötényt adott neki, aztán a gólvonalon lehasalva fejelte be a gólt. A szabadságharcos, „Európa erős embere”, a „bátorság élő szobra” végighallgatta, amint Putyin az ukránokat vádolta meg a háborúért, és volt képe bányászoknak meg traktoristáknak mondani az állig felfegyverzett és orosz reguláris csapatokkal megtámogatott szeparatistákat.
A magyar kormányfőnek az arcizma sem rezdült, amikor vendége megadásra szólította fel a Debalcevénél bekerített, hazájukat védő ukrán katonákat. Nem említette Ukrajna területének sérthetetlenségét, a szomszédos ország szuverenitását. Nem hozta szóba az Európai Unió és a NATO aggodalmait, az ukrajnai harcok áldozatait, a milliónyi menekültet.
Ha rajta múlik, ki sem ejti a száján Ukrajna nevét, előbb hozta szóba a húsfeldolgozókat, mint a konfliktust.
