Frenetikus. Ahogy régi harcostársak egymásnak esnek. Szertefoszlik közös múlt, emlékek, cirádás szavak, amelyekkel egykoron a közösség figyelmébe, bizalmába ajánlották a másikat. Olyan, mint egy kutyaviadal, csakhogy a kutyák szövetségesből nehezen lesznek ennyire vad és könyörtelen ellenfelek.
Az Országos Cigány Önkormányzatnál nem a bili borult ki, hanem egy teljes konténer fekália. Naivitás azt hinni, hogy az elorzott támogatások, a pazarlás, a rokoni, baráti juttatások mindegyikére fény derül, s a honpolgárnak lassacskán az a tapasztalata, hogy inkább a jótett nyeri el méltó büntetését. Fölösleges boncolgatni, hogy Farkas Flórián rókaléte, vagy alattvalói hajbókolása dönt majd az ügyben, azaz leveszi-e róla a kezét a miniszterelnök, vagy éppen arra van szüksége, hogy megbízottja az eddiginél is kiszolgáltatottabb legyen. Orbán Viktor káderhúzásaiban a versenyeztetésen túl a kiválasztottak szoros pórázon tartása is meghatározó.
Ezért aztán még véletlenül se szűkítsük a botrányt romaüggyé. A közállapotok egyre felismerhetőbb szimptómája, hogy mit mernek, majd a botrány küszöbén mire vetemednek a vélt vagy valós bizalmi körbe tartozók, akik idővel egyre inkább úgy ítélték meg, hogy mamelukként érinthetetlenek. Fent, a hatalmi piramis tetején alaposan átrendeződtek a kifizetőhelyek, a vezér a bebetonozás nélkülözhetetlen elemének tartja a személyesen neki hálás vagyonos kaszt begyűjtését, ami viszont ennek receptjét illeti, az közkinccsé vált. Kisebb tételekben és primitívebben, avagy kevésbé furmányosan a zsoldosok is igyekeznek lecsípni maguknak ezt-azt. Odalent is toborzódnak különböző rendű és rangú klientúrák, ezek azonban nem annyira zártak, mint a csúcson, s elég egy zárlat, egy kiütött biztosíték – a gondosan összeválogatott, baráti testület tagjai egymásnak esnek.
