galéria megtekintése

Géza tudja

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 25. számában
jelent meg.


Lakner Zoltán
Népszabadság

Az emberarcú konzervatívnak írt válaszcikkével elégedett Z. kedvtelve olvasta a kommenteket. Egyetlenegyszer húzta fel a szemöldökét, amikor a Noel Gallagher-imitátor újságíró azon poénkodott, hogy Z. a komancs csapatoknak dolgozik. Bár ez tulajdonképpen elismerés akart lenni, annyiból, hogy Z. ennek ellenére meglepően normálisnak tűnik.

A napjait jó ideje amúgy is összegzős lelkiállapotban tengető Z. azon kezdett gondolkodni, hogy tényleg, mikor szálltak fel az első füstjelek? Azokban az időkben a komancs törzs új helyre költözött. A régi placcnak rossz volt a szimbolikus üzenete, ezért átmenetileg a sokkal barátságosabb történelmi áthallásokat keltő Vérmalom irodaházba települtek, míg aztán meg nem állapodtak egy szűk belvárosi utcácskában.

Ide sétált el Z. egy kora nyári napon, miután meghívást kapott attól a politikustól, aki most az egyszer nem volt elég szemfüles, hogy elkerülje a törzsfőnökké választást. A notórius korábban érkezésben szenvedő Z. és a megjelenését közismerten csúsztató főnöknő találkozójának első eredményeként Z.-nek volt egy órája körülnézni az ürességtől kongó székházban. Leginkább a Munkásmozgalmi Panteonra emlékeztetett, ami az élénkséget, a pezsgést és az optimizmust illeti.

 

Aztán a tárgyalás már gyors volt, és tárgyszerű: – Se kutyám, se macskám a komancs törzs, de nem szeretném, ha a karizmatikus törzs hozzájutna a közlegelők kétharmadához – mondta Z., elfogadva a felkérést. A részletekről annyi hangzott el, hogy azokban a törzsi varázsló illetékes, egyszóval „ezt Gézával kell megbeszélni”.

Telt-múlt az idő, zajlott a válságkezelés, botrányok jöttek-mentek, néha lezajlott egy-egy belső puccs, tehát minden a rendes kerékvágásban haladt. A főnöknő és Z. hamarosan félszavakból értették egymást. Csak éppen a karizmatikus törzs közeledett mindegyre. A következő év elején Z.-nek néhány új ötlete támadt, hogy miként lehetne bővíteni az együttműködést. Felkereste a komancs kampányfelelőst, aki a választási harc lázában éppen nem, de, mondjuk, hőemelkedésében égve egymaga ült a panteon egyik termében.

Mérsékelt lelkesedéssel végighallgatta Z. felvetéseit, a javaslatokat elfogadta, s a részletekről annyit mondott: – Ezt Gézával kell megbeszélni. Aztán eltelt még egy kis idő, amikor Z.-nek már a főnök utódját kellett meglátogatnia, aki javasolta, hogy folytassák a közös munkát, de Z. egyelőre ne beszéljen a részletekről Gézával. Pár hét múlva vissza fognak térni a témára, ám akkor Géza helyett már Álmos lesz a varázsló.

Eltelt pár hét, s mivel nem történt semmi, Z. mint régi ismerőst kereste fel a még mindig üzemelő Gézát. Addigra érvénybe lépett Z. új elhatározása, hogy a tartós tanácsadói munka mellett nem vállal nyilvános szereplést.Majdnem be is tudta tartani, amennyiben a tévében nem szerepelt, viszont néha írt egy-egy cikket.

Nem volt ezzel semmi baj, amíg nem beszélt erről egy kollégájával, aki egyrészt dicsérte a visszavonulásáról szóló döntése korrektségét, másrészt hamiskás mosollyal azt kérdezte, tudja-e, hogy a pletykák szerint mennyit keres N., aki az immár kétharmados karizmatikusok tanácsadójaként dolgozik, s nagyon is szerepel a tévében. Z. oldalába lyukat fúrt a kíváncsiság, de azért sem kérdezett rá az összegre. Csak sejtette, hogy több helyi értéknyi eltérést kellene megemésztenie.

Gézát addigra már tényleg elvarázsolták, Z. meg visszament a balettba ugrálni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.