Az MNF hét és fél millió forinttal járult hozzá a Folyékony arany című dokufilmhez, melynek ő a társproducere. A Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kollégiumától nyolcszázezer forintot kapott a Pál utcai fiúk musicalváltozatának szövegírói munkálataiért. Rögzítem: pénzmagok.
 |
| Kollár-Klemencz László író, zenész és Igor Lazin grafikus Kistehene |
A polihisztor június 27-én, majd augusztus 7-én ostorozta az Egyenes Beszédben, Kálmán Olga lelki támogatásával, a büntetőcédulás csasztuskáját (is) bíráló, „kultúrgettót építő” online médiát, az „önmagukat számtalanszor eláruló”, felelőtlen, „magukat újságírónak nevező trollok”-at. Ám, mint mondotta: „Nem birkózunk takonnyal.”
Azt a jelenséget, hogy rendszerkritikusként közpénzes funkciót lát el, úgy magyarázta: a „háborús logika” szerint működő országban ő az eleven példája, hogy „rés van a pajzson”. Vagyis, hogy egy hiteles tartalmakat előállító, sikeres nem pártkatona szakember („kakukktojás”) is boldogulhat a hazában, miközben megmondja a véleményét. Eztán a professzionális kommunikációs ipar Gandhija, aki kemény, mint Tarzan talpa, ingyér’ csempészte zsebünkbe a bölcsek kövét: a „normalitás” szabályai, „a béke logikája szerint kell élni és gondolkodni”. Jó dolgokat létrehozva. Nem pedig „hörögve”, mint a trollok.
Noha nem kétlem, hogy a pacifizmus önmagában megnyitja az addig elzárt pénzcsapokat, és így minden akadály elhárul az elől, hogy (párt)semlegesen szolgáltassunk, Geszti ügyel a gesztusokra is. Andy Vajna VIP-születésnapján eldalolta az általa átírt Randi Andit a Hungáriától. Geszti Péter önazonosságról, kurázsiról, karakánságról szónokol, míg a megfelelési kényszer csapdájában vergődve a saját szavahihetőségét ásta alá.
A gyűrött arcú nonprofit békeharcos buzgóságán tűnődve a Kistehén Tánczenekartól dúdolgatom a Milyen kárt: „Milyen kár / hogy túlélésre gyúrsz /milyen kár hogy folyton félrenyúlsz / milyen kár hogy teszel rá és kész / milyen kár hogy van még az a pénz. (…) / Se bugi se dansz / bennünk volt a sansz / se funky se fánk /túl nagy volt a szánk.”
