Gellerek

McCain ismert forrófejűséggel a nyilvánosságba kiáltott, utólag olykor megbánt kiszólásairól. Íme egy: „Tudják,miért olyan ronda Chelsea Clinton? Mert Janet Reno az apja!” Ezzel négy embert sértett vérig, a Fehér Ház három akkori lakója (a Clinton házaspár és lányuk) mellett a nem túl nőies megjelenésű akkori igazságügy-miniszter asszonyt.

A mostani helyzethez illő, „amerikai stílusú” válasz az „újfasisztázásra” nem a hisztérikus túlreagálás lett volna, hanem talán ez, hiszen Amerikában is értik: „Mondjanak el bárminek, csak helyesen írják le a nevemet…” De jellemző a hazai közállapotokra, hogy a kommunikációban minden gellert kap és méretét veszíti: elefánt lesz az egérből, és egér az elefántból.

Ugyanez történt, amikor a kormány kitálalt egy nem túl sikeres német lapinterjú körülményeiről, ezzel felfedve, mit gondolnak róla valójában abban a szerkesztőségben. Amikor vagy negyedszázada az író Fekete Gyula milliós nézettségű tévéműsorban kürtölte, ha nem is világgá, de országgá, hogyan szerkesztette ki egy marginális hetilap, aligha gondolta, hogy ezzel kommunikációs iskolát teremt Budapesten.

Ám a súlyosabb gond a politikai geller. Könnyű nekiugrani McCain bombasztikusra sikeredett megfogalmazásának. Nehezebb szembesülni azzal, hogy valóban mit is gondolnak Magyarországról Washingtonban (és a Lajtától Nyugatra általában). Amikor öt évvel ezelőtt a szenátus külügyi bizottsága meghallgatta az előző amerikai nagykövetet, a Colleen Bellhez hasonlóan politikai kinevezett, ugyanúgy „pénzes” Eleni Tsakopoulos Kounalakis teljesítménye szinte senkit nem érdekelt.

Azóta azonban rengeteg minden történt a világban és Budapesten is. Az ország hírnevét már az alkotmánymódosítások vagy a médiatörvények sem öregbítették, Moszkva nyugati megítélése pedig igen hosszú árnyékot vet rá.