A vörösiszap-per elsőfokú ítéletének indoklását tárgyalótermi anekdotával kezdte Szabó Györgyi bírónő, amely szerint egy híres ügyész perbeszédében egyszer azt mondta, „márpedig ezért a bűncselekményért valakinek bűnhődnie kell". Mire a bíró kiigazította: „Nem valakinek, hanem annak, aki elkövette." Nyilván nem véletlen, hogy a Veszprémi Törvényszék bírája az általa kihirdetett totális felmentő ítélet mellé szükségesnek látta felidézni ezt a párbeszédet.
Pontosan tudta, hogy elemi erejű fölháborodás fogadja majd a verdiktet, ami jogi nyelvről magyarra fordítva azt jelenti: nem lehet az iszaptragédia következményeit – tíz ember halálát, sok százak sérülését és a környezeti károkat – a vádlottak padjára ültetett 15 ember nyakába varrni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek személy szerint is meghatározható felelősei a történteknek, ám őket a vádhatóság nem állította bíróság elé. Talán nem is kereste.
Kézenfekvőnek tűnt a Mal Zrt. vezérkarára zúdítani a felkorbácsolt indulatokat. Az ugyanis viszonylag hamar kiderült, hogy a Mal polgári értelemben „bűnös" (számos jogerősen lezárt kártérítési perben mondták már ki a cég felelősségét az okozott vagyoni és nem vagyoni károkért), márpedig a tárgyalótermeket csak híradóbejátszásokból ismerők számára a kártérítési és a büntetőjogi felelőség közötti különbség értelmezhetetlen.
