galéria megtekintése

Furcsa diplomaták

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 02. számában
jelent meg.


Horváth Gábor
Népszabadság

A diplomaták privilégiumai munkájuk végzéséhez szükségesek: ne lehessen őket fizikai kényszerrel, kicsinyes adóügyekkel vagy vámosok kukacoskodásával nyomás alá helyezni, többé-kevésbé bízhassanak az anyaországgal való titkos kapcsolattartás lehetőségében, hivatalos ügyben gyorsan, vízum nélkül utazhassanak. Amióta világ a világ, a kívülállók irigykednek ezért a diplomatákra, akik amúgy katonás hierarchia szerint felépített szervezetben, szigorú szabályok szerint dolgoznak, ritkán jut nekik a dicsőségből, ellenben gyakran teszik meg őket bűnbaknak a főnökség hibái, ostobaságai miatt.

Nem az a probléma, hogy a rács mögé került Tarsoly Csaba vagy a szintén előzetesben ülő volt moszkvai agrárattasé, Kiss Szilárd Miklós élvezhette a diplomatalét kedvezményeit, hanem az, hogy egyáltalán e fontos hivatás közelébe juthattak. De lehet-e másképp egy olyan külügyminisztériumban, ahol a szakértelemnél fontosabb a bokacsattogtató engedelmesség, ahol rövid úton eltávolítják azt a középvezetőt, aki szakmai követelményeket támaszt a politikai kinevezettekkel szemben, ahol a nagyon jól fizetett álláshoz nem kell se nyelvtudás, se diploma, elég, ha valaki együtt focizott a miniszterrel? Illetve lehet-e másként egy olyan tárcánál, ahol a miniszter sem felel meg a posztján elvárható minimális követelményeknek, és ezt ország-világ tudja is róla? Nem, ilyen körülmények között szó sem lehet arról, hogy működésbe lépjen a normális intézményi kultúra alapvető védekező mechanizmusa, hiszen már nem maradt teremtett lélek, aki elmagyarázhatná a döntéshozóknak a várható kockázatokat és mellékhatásokat.

Ugyanez igaz bizonyos nagyköveti kinevezésekre. A kormányoldal jókat kacagott a Barack Obama által budapesti nagykövetnek jelölt Colleen Bell „tudatlanságán”, azonban sokkal megbocsátóbb volt az Orbán Viktornak anyagi természetű szívességeket tevő, Genfből hazatelepült Kékessy Dezső korábbi párizsi vagy a titkolt előéletű magyar-amerikai bankár Nagy István berni kinevezésekor. Pedig a minta ugyanaz: a kormányfő nagyköveti posztokkal fizette vissza azt, amit az illetőktől kapott.

 

Ehhez járul a jordán-magyar Naffa Oszama kiküldése az Egyesült Arab Emírségekbe, ami a többi magyar nagykövetre nézve is mélyen megalázó. Nyilvánvalóvá teszi, hogy manapság mire van szükség a poszt betöltéséhez: pénzváltói, használtautó-kereskedői és vendéglősi kvalitásokra. Nem értelmiségi, hanem kereskedői dörzsöltségre, ahogyan a miniszterelnök mondta a nagyköveti értekezleten. Nem fontos, hogy az illető tisztában legyen a magyar nemzeti érdekekkel, ismerje a diplomácia szabályait és fogásait, tudja kívülről a Szózatot, fel tudja idézni, mi történt Mohácsnál 1526-ban, vagy – egyfajta szakmai minimumként – képes legyen felsorolni az Aranycsapat összeállítását.

Colleen Bellnek legalább nyilvános meghallgatáson kellett számot adnia felkészültségéről. Nálunk elég, ha a kormánytöbbség egy zárt meghallgatáson udvariaskodik kicsit, a jelölt már utazhat is ki képviselni Magyarországot. Aztán majd nagy lesz a csodálkozás.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.