Megnéztem. Egy közismerten hosszú várólistás csípőműtétre sem kell annyi időt várni az ország egyetlen kórházában sem, mint a győri klímabeszerelésre, ha a hőségre érzékeny lakástulajdonos nem a legismertebb helyi cég berendezését választja, hanem valamiféle máshol vásárolt márkát favorizál. Ilyenkor az érintett társaság legközelebb 2019 végére vállalja a munkát. A vállalkozás saját klímáinak idén nyári felszerelésében sem bízhatnak – a lehűlő idő ellenére – az ügyfelek. A vállalkozó előre közli: senki se próbáljon meg protekciót szerezni nála, ne keressen a telefonkönyvben hasonló nevű ismerősöket, mert ő „se rokona, se ismerőse” senkinek.
Van persze ebben a Facebook-üzenetben némi reklám, némi irónia, mégsem a valóságtól teljesen elrugaszkodott közlemény. Jól mutatja a magyar versenypiac félholt állapotát, a szabad piac krónikus hiányát. Hiába van kereslet, a kínáló diktál, ő szab feltételt, nem akkor hűsölünk a szobában, amikor odakinn negyven fok van, hanem akkor, amikor a cég hajlandó felszerelni az általa forgalmazott klímát. A magyar konkurencia – nem csak a klímaszakmában – Nyugat-Európa polgárainak kényelmét szolgálja, nekik főz, szolgál, takarít, őket ápolja, az ő házait építi, festi, burkolja, bére mellett automatikusan járó 13. és 14. havi fizetésért.
Természetesen nem a vállalkozó szabad földrajzi és szakmai mozgástere a gond, sőt, még a kormánynak az a törekvése is érthető, hogy szorgalmazza a magyarországi szakemberképzést. Merthogy szükség van rájuk idehaza is számtalan iparágban, különösen a nyugati határvidéken.
