Függőség

Idén viszont már annak is mutatkoztak jelei, hogy kicsit megint át kell gondolni a rendszert. Most már nem 65 ezer, hanem 85 ezer látogatónál kerül ki a „megtelt” tábla, s bár a sziget viszonylag nagy, a megszűnt színpadok miatt (Heavy Metal, Party Aréna, Roma sátor) már nem oszlik el olyan egyenletesen a tömeg, mint régebben. Ez csütörtök este gondot is okozott a tízezer férőhelyes A38-as sátornál. Bár a szervezők valamelyest tudták kezelni a helyzetet, és az nem fajult tragikussá, viszont mégsem azért penget le több ezer forintos belépőt valaki, hogy még lökdösődés árán se jusson be kedvenc zenekara koncertjére. Azért meg pláne nem, hogy felkenjék a kordonra a későn érkezők, akik szintén be akarnak jutni. (Tavaly a Parov Stelar koncertje előtti kisebb tumultus már jelezte a problémát.)

Ahhoz kétség sem fér, hogy a vérprofi csapat meg tudja oldani, hogy jövőre ebből ne legyen gond, hiszen a Sziget évről évre kényelmesebb, bár bizonyos „vadságát” sosem vetkőzi le, ám ennek csak örülhetünk. Csakhogy 85 ezer ember között már nehezebb lavírozni, sokat elvesz az időből a sorbanállás, egymás kerülgetése. Az esti órákban ugyanis már nem lehet csak úgy céltalanul lődörögni, pedig ez volt az egyik legjobb program annak idején, tervezés nélkül bekukkantani ide-oda, hagyni, hogy a kavalkád maga állítsa össze a megfelelő programot. Persze a túl drága belépő sem engedi már meg, hogy csak úgy csellengjünk: mindenki le akarja szórakozni a jegy árát, talán ezért is a türelmetlenség, a nyomakodás.

Ettől függetlenül a Sziget még mindig az egyik legjobb európai fesztivál. Bár kétségtelen, hogy minden generációnak mást és mást jelent. A korai vagy a már bejáratott évek nem azonosak a mostani nagyüzemi hangulattal, de ez a dolgok rendje, ez ellen nem lehet és nem is szabad hadakozni.Ha el nem rontják, a Sziget egy gyorsétteremben is képes lesz majd megőrizni valamit eredeti légköréből. Abból, ami a függőséget kialakította és mindmáig fenntartja.