Minden szakmai alapot nélkülözőnek minősítette a nemzetgazdasági tárca azt a szakszervezeti követelést, hogy halasszák el egy évvel a szakképzés úgymond reformját. És ez így rendben is van, hiszen a kerettantervek napokon belül nyilvánosak lesznek, és még hosszú hetek vannak hátra a tanévből, így aztán tényleg semmi akadálya sincs a széles körű, tartalomgazdag társadalmi vitának. Ami a NER-nek leglényege, tudjuk jól, és a szakszervezeti indítványra adott válaszban is bizonyára csak azért voltak sunyi mélyütések – például a kormány megbecsüli a tanárokat, ezért feltételezi róluk, hogy néhány (értelemszerűen: nyári) hónap alatt simán felkészülnek mondjuk egy új tárgy tanítására –, mert a tekintetes minisztérium ideges lett a politikai szándékoktól. Ebben az országban ugyanis csorbítatlan szabadság uralkodik, csak politizálni nem ajánlatos, mert azt nem szenvedheti a hatalom.
A szakképzéshez meg tudvalevőleg csak jó szándék kell, valamint józan paraszti ész, és néhány jól irányzott jogszabállyal pompásan el lehet rendezni mindent. Az oktatással korábban sosem foglalkozó nemzetgazdasági tárca íróasztalai mellől kivált jól látszik, mire van szükségük a jövő munkásembereinek. Az pedig kifejezetten reális, hogy a még nyilvánosságra sem hozott kerettantervek szerint egy röpke nyár alatt átalakul a teljes magyar szakoktatás, és szeptembertől a régi romhalmaz helyett egy korszerű ismereteket nyújtó, világszínvonalú, az önálló munkavégzésre és az esetleges továbbtanulásra is felkészítő iskola fogadja a padokba beülőket.
Azon azonban mégiscsak érdemes elgondolkodni, hogy a tévének nyilatkozó nagykanizsai pedagógusok egyszerűen „frontvonalban álló”-nak minősítették önmagukat, így jelezve, hogy most még harcolnak a gyerekek érdekében a katasztrofális diktátumok ellen, de rettegnek attól, hogy nyáron beindul a jogszabálygyár, és ősztől még rosszabb lesz minden, mint volt. Mert most sem az a baj, hogy túl sok kémiát tanulnak a jövő marósai, hanem hogy az állam összesen nem foglalkozott annyit a teljes szakképzéssel, mint mondjuk a hit- és erkölcstan tantárggyal. Pedig a tizennégy év feletti korosztály kétharmada itt tanul. Háromból két gyerek, akikről a hatalom Parragh László kamarai elnök nyomán annyit tud, hogy „szakmai gyakorlatuk” révén prímán csökkenthetik az iparban a termelési költségeket.
