Egy kicsi, tanulságos történet, amelyben mindnyájan benne vagyunk mostani, lehető legrosszabb állapotunkban. A kezdet egy felháborodott olvasói levél a Népszavában: fellép a Zsidó Fesztiválon valaki, aki szélsőjobboldali rendezvényeken – például a Magyar Szigeten – is elő-előfordul. Jó, végül is érthető, az olvasó azon háborodik fel, amin akar, másrészt meg az érzékenység oka és eredete ismert, nem kell magyarázni. Felmerül, hogy a fellépni hívott buzizni is szokott.
A következő csapás a pártközeli blogból indul el: az illető egy antiszemita felesége és egy másik antiszemita húga, így lép fel a széljobbos rendezvényeken. A blogbejegyezés címét már a totális paranoia adja: „az antiszemiták már a zsinagógában vannak”, épp úgy, ahogy az oroszok a spájzban. A vége fokozhatatlan: megkérdőjelezi, értik-e „a tisztelt szervezők, hogy mi is valójában a baj”. Mert hát persze, a Budapesti Zsidó Hitközség vezetői, az általuk megbízott szervezők, az antiszemitizmus közismert szálláscsinálói nyilván nem értik, mi is a baj a magyar szélsőjobboldallal. Mindenki gyanús, aki él. Érezhető, hogy a hitközség húzódozik. Még nem veszítették el a realitásérzéküket, bíznak a zsidó népzenét értőn szerető Muzsikásban, márpedig az ő vendégük lenne a hírbehozott Petrás Mária.
De nincs megállás, „dokumentumok” érkeznek a szervezőkhöz, és nyomukban a közlemény: a Muzsikás nem hozhatja vendégét. Megvédtük a zsinagógát a náci népdalénekesnők ostromától, akiknek még a testvérük sem rendes ember, és akik csángó balladákkal uszítottak volna, ha mi nem vagyunk elég éberek. És az talán a legkevésbé érdekes, hogy a kárpátiás Petrás János nem testvére Petrás Máriának, aki állítólag nem is lépett fel a Magyar Szigeten, és ahol fellépett, ott sem fogalmazott meg soha sem elfogadhatatlan, sem rokonszenves politikai álláspontot. Ez csak annyira érdekes, hogy jelezzem: mindenki szem a láncban. Hibáztam én is: az állítólagos buzizást cáfoltam, a „testvérvádat” cáfoltam, a Magyar Szigetet viszont óvatlanul átvettem a nagy horderejű ügyet tárgyaló cikkemben.
