Szorgosan, kreatívan érvel Fónagy János egykori közlekedési miniszter a szakmai egyeztetés és a párbeszéd látszatát keltve, amikor nap mint nap nyilatkozik arról, hány kérdésben jutottak már közelebb a megoldáshoz a megyei matricákkal kapcsolatban, s milyen jó, hogy zajlik a próbaüzem, ahogy a miniszterelnök úr is megmondta.
Csak a kisebbik kellemetlenség, hogy nem kérdés, kinek a kudarca és alkalmatlansága az, hogy ennyi mindenben kell a rendszert módosítani. Mert a ma oly sokszor emlegetett problémák jelentős része kiküszöbölhető lett volna, ha a próbaüzem előtt a rendszer kiötlői néhányszor ránéznek a magyar közúthálózat térképére, esetleg minimálprogramként megkérdeznek olyanokat, akiknél napi rutin a közlekedés.
De talán e problémák emlegetése nincs is Fónagy János államtitkár és Seszták Miklós miniszter urak ellenére. Hiszen amíg a megyei matricákkal kapcsolatos problematikákat veti szemükre a nagyközönség, kedvükre sulykolhatják, hogy ez a rendszer igazságos. És igazuk is van. Hiszen azok, akik csak használgatják az autópályákat, de nem szelik át rendszeresen az országot, jobban járnak az ötezer forintos vignettával. Ez a tudat segít amúgy az állampolgároknak nem felvetni azt a kérdést, hogy vajon azon utak használatáért, amelyeket most vontak be a díjas körbe, fizetünk-e a matricán kívül is?
