A rezidencia olyan történelmi hagyomány, mint a díszes őrségváltás vagy a zászlófelvonás meg az étekfogó. Volt egy kor, a királyok kora, amikor az ország vezetője ott lakott, ahol dolgozott: Magyarországon az utolsó embert, aki ilyen értelemben vett rezidenciával bírt, Horthy Miklósnak hívták. De 1945 után, lett légyen bármilyen rendszer az országban, a különböző közjogi méltóságok a munkahelyükön – javarészt a Parlamentben – dolgoztak, és a rezidenciájukon laktak. Magyarán: a szolgálati lakásukban, amelyet jellemzően ragyogó budai villák képében bocsátott rendelkezésükre a nemzet.
Hogy korunk vezetői ma már tulajdonosként általában jobbat tudnak biztosítani maguknak, mint amivel a köz szolgálhatna, azt jól mutatja az Orbán családnak a Cinege utcától a rejtélyes felcsúti kastélyig terjedő ingatlanportfóliója. Hogy a nemzet olykor nem is elég tehetős az igények kielégítésére, azt Sólyom László hosszas 2010-es ingatlanválogatása mutatta. Arra viszont az elmúlt huszonöt évben még nem volt példa, hogy egy országgyűlési házelnök egy más célt szolgáló állami ingatlant „rezidenciává” alakíttasson, hogy így definiálja a saját közjogi helyzetéről kialakított képét.
Kövér László most ezt teszi. Róla eddig úgy tudtuk, jól érzi magát szigetszentmiklósi házában; most viszont a Parlamenttől macskaugrásnyira lévő egykori tisztviselői bérházban alakítanak ki neki szolgálati lakosztályt. Az épület felső szintjén, rálátással az Országházra, közvetlenül a saját „magánhadseregét” szolgáló emeletek fölött.
