Friss kampányában arra is rászánta magát, hogy azt a képtelenséget állítsa, hogy a Chabad térnyerése Zoltainak köszönhető. Annak a Zoltainak, aki a Mazsihisz mindenkori vezetésével összhangban engesztelhetetlen ellenfele volt és maradt az EMIH-nek.
Feltehetőleg nem voltam egyedül a megdöbbenők között, amikor a Mazsihisz bojkottot hirdetett a magyar kormány holokauszt-emlékévi programjai ellen. A Mazsihisz soha korábban nem tapasztalt kommunikációs és politikai aktivitásba lendült. Ez meglepő volt két okból is: 1. A közélet nem volt hozzászokva, hogy a sokak által pártállami kövületként számon tartott szervezet elvhűséget mutat. 2. Nem volt világos, hogy a Mazsihisz mint bejegyzett egyház a szerepéhez illő feladatot vállal-e magára azzal, hogy egy politikailag erősen motivált közéleti küzdelem élharcosává válik.
Következetességét azonban a Mazsihisz nagyon hamar feladta. Amint a kormány sokkal több forrást ígért, azt nyomban „kompromisszummentes gesztusnak értékelte”, feledve a bojkott mindhárom indokát: a Szabadság téri szobor áll, Szakály Sándor a helyén, a Sorsok Háza körül pedig már-már követhetetlen fideszes belharc kerekedett úgy, hogy még azt sem tudni, mi lesz a már szinte megépült múzeum tartalma. A Mazsihisz, amely a pénz-visszautasítási hullámot elindítva kis civil szervezeteket morális dilemmába sodort, a zsinagógák felújításának milliárdos ígéreteit már más pántlikával könyveli el. Heisler András Orbán Viktorral és Boross Péterrel hadisírokat avatott a Kozma utcai zsidó temetőben, és április 16-án, a holokauszt emléknapján Lázár Jánossal emlékezett. Hozzáteszem: számomra mindez a politikai realitás része, az azonban kétséges, hogy egy egyháznak érdemes-e ilyen szinten is a politikai realitásokhoz alkalmazkodnia, különösen, ha ugyanezen realitással néhány hónappal korábban látványosan szembemenni látszott. A Mazsihisz túl nagyot mondott a bojkott meghirdetésével, és az abszurd helyzetet – sajnálattal kell elismerni – a kormány kezelte fölényes magabiztossággal.
A korábban teljhatalommal bíró Zoltai Gusztáv napok alatt minősült árulóvá, s egyben, mint olvassuk, a Chabad szálláscsinálója is lett. Aztán jött egy új ügyvezető, akinek hosszasan és nyilvánosan tárgyalták a múltját és érzékeny személyes adatait, míg végül őt is meg lehetett buktatni, és rendkívül szoros választási eredménnyel megint újat választani. A személyi ügyeket néha színezte a vita, hogy történtek-e visszaélések vagy sem.
Ezek és más szerencsétlen körülmények nem tették lehetővé, hogy idő és energia maradjon a közös feladatok teljesítésére.
Megértő vagyok a nehéz helyzetben lévő elnök úrral szemben. A körülmények balszerencsés összjátéka folytán nem sok eredményt mutat fel elnöksége a közvéleménynek, erről azonban legkevésbé sem ő tehet. Az általa korábban szorgalmazott együttműködésből alig valósult meg valami.
Őszintén remélem, hogy lesz még alkalom együtt dolgozni Heisler Andrással a TEV kuratóriumában. Kívánok neki nyugodtabb és békésebb időszakot, biztosan ő is tudja, hogy napjainkban e szembenállásnak semmi haszna nincs. Bizonyosra veszem, hogy lelke mélyén szívesebben választja az együttműködést, ahogyan korábban is.
A szerző a Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumi tagja.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
