galéria megtekintése

Fölösleges az aggodalom

0 komment

Szebeni Dávid

A lap január 9-i számában a Városkutatás Kft. általam nagyra becsült ügyvezetője Budapest és Pest megye fejlesztéspolitikai különválása ellen érvelt. A cikk azt sugallja, hogy a térség két régióra osz­tása csökkentett együttműködéssel járna. A nagyvárosi régiók integrált fejlesztése és működése természetesen szerte a világon a jövő útját jelenti. De ez nem is válik lehetetlenné a régiós besorolás változása ­miatt. A 2007–2013-as támogatási időszak megmutatta, hogy hiába volt egy régióban a két térség, míg Budapest az EU-átlag GDP/fő 135 százalékáról megközelítőleg 141 százalékra ért el, Pest megye 53 százalékos értéke jóformán csak stagnált. Pedig a tervezés idején és a megvalósítás egy része alatt is működött a Buda­pesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács. Kétlem, hogy az agglomerációs települések örömmel mondtak le például a szociális infrastruktúra fejlesztéséről olyan budapesti fejlesztésekért cserébe, mint pl. a hatalmas összeget felemésztő 4-es metró. Az agglomerációs együttműködés nem azon múlik, hogy statisztikailag egy régió­ba soroljuk-e a térséget a fővárossal. Semmi nem tiltaná, hogy különböző NUTS2-ré­giók összehangolják fejlesztéseiket. A szerző logikájából az adódna, hogy a sikeres együttműködés érdekében Pest megye se kapjon fejlesztési forrást (mivel Budapest mindenképpen csak elenyésző támogatásra jogosult). De milyen közös fejlesztések valósulnának meg pénz hiányában? Hisz a beruházások több mint 90 százalékát EU-forrásokból fedezik.

Tosics Iván szerint Pest megye leválásával csökken a „még hátrányosabb hazai régiókra jutó pénz". A „Pest megyei településekre jutó többlet más országrészekből szívja majd el a fejlesztési pénzeket", s az „ország szétszakadása felgyorsul". Csakhogy az Eurostat adatai szerint Pest megye fejlettség szempontjából a konvergenciamegyék közül is csak a hetedik. Pontosan a szolidaritás ­hiánya járult hozzá a megye megrekedéséhez, majd leszakadásához. Egy ország szétszakadása szempontjából én éppen a rövid távú kapzsi ösztönökre ható és a megyéket szembeállító politikai játszmákat látom veszélyeseknek.

A cikk szerint „Budapest is sokat veszíthet", s Pest megye „fejlesztési falat" alkotva szívja majd el a beruházásokat Budapesttől. Mintha Pest megye esetleges fejlődése az országot végpusztulásba döntő kataklizma lenne, s ezért kellene végignézni a közvetlen agglomeráción túli Pest megyei települések leszakadását. De vajon milyen „gomba módra" kinövő zöldmezős beruházásoktól tart a nyilatkozó Budapest határában, amelyek ellehetetlenítik a főváros barnamezős területeinek rehabilitációját? A főváros határán már viszonylag kevés zöldmezős területet találhatunk, s a környezeti terhelést épp a beruházásoknak az autóktól még mindig túlzsúfolt főváros területére való koncentrálása jelenti.

 

Azt olvassuk, hogy a „környékbeli települések már eddig is alacsonyabb adókulcsokkal vonzották a környékbeli vállalkozásokat". A jelentős agglomerációs településeken szinte mindenütt a budapestivel megegyező kétszázalékos vagy annál csak néhány tizeddel alacsonyabb adókulcsot találunk. Ez számottevően nem is változhat, mert az alulfinanszírozott önkormányzatoknak fenn kell tartaniuk költséges infrastruktúrájukat. Fölösleges az aggodalom. A nagyvárosok mindig is az emberi civilizáció fejlődésének központjai voltak, erős gazdasággal. Ezen pedig – figyelembe véve Budapest óriási helyzeti előnyét – nem változtat a lemaradt megyei települések támogatása.

A szerző az Enrawell Kft. stratégiai igazgatója

*

Először is örömömet kell kifejezzem, hogy egy szakmainak szánt cikkre szakmai alapon álló hozzászólás érkezett – a mai körülmények között már ennek is örülni kell. A hozzászólás tartalmával azonban nem értek egyet.

Az egyik állítás az, hogy a közös régión belül 2007–2013 között nőtt Budapest és Pest megye között a különbség. Ha ez így van, akkor ezt biztosan nem a Strukturális Alapok területi alapon elosztott pénzei okozhatták, mivel ezekből egy főre számolva Pest megyére több jutott, mint Budapestre. Az pedig, hogy a Kohéziós Alap közlekedési fejlesztéseiből több jutott Budapestre, joggal magyarázható a fővárosi szereppel. (Pest megyében nem kell metrót építeni...)

A hozzászólás kétségbe vonja, hogy a szétválás után a Pest megyei településekre jutó többlet sokkal elmaradottabb országrészekből fogja elszívni a fejlesztési pénzeket, mivel Pest megye maga is elmaradott. Nos, a kormány 105/2015. (IV. 23.) rendeletében komplex mutatók alkalmazásával lehatárolta az ország legelmaradottabb településeit, és az 1231 település nevét tartalmazó listán mindössze három Pest megyei település található. Ez világosan bizonyítja Pest megye majdnem egészének relatív fejlettségét, bármit is állít a megye megbízásából készített háttértanulmány.

A hozzászóló szerint az agglomerációs együttműködés vagy annak hiánya nem azon múlik, hogy statisztikailag egy régióba soroljuk-e a térséget a fővárossal, mert semmi nem tiltja, hogy különböző NUTS2-régiók összehangolják fejlesztéseiket. Ezzel akár egyet is lehetne érteni. Csakhogy ennek a realitása nagyon kicsi: Pest megyében 7450 hektár terület áll gazdasági felhasználásra készen üresen és átminősítve (a Pestterv adatai szerint), amelyek jó része be is fog épülni, ha közpénzből beruházási támogatást is lehet majd adni a szétválás után. Ilyen kínálat esetén Budapest ugyan mivel fogja csalogatni a befektetőket a barnamezős területeinek megújítására, miközben közpénzből beruházási támogatást egyáltalán nem adhat?

Csak megismételni tudom: az ország egyetlen igazán összetartozó térségében minden olyan intézmény felszámolásra került, amely a kooperációt segíthette volna. Ez ellentétes az európai trendekkel, és oda vezet, hogy Budapest még jobban le fog ­maradni az európai városrégiók közötti versenyben.

Tosics Iván
Városkutatás Kft.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.