Ha az egykori kollégiumi szobatárs, Simicska Lajos Orbán Viktornak küldött hadüzenete és első célzott lövései után a börtönnel fenyegetett Tarsoly Csaba is kiteríteni kényszerül a lapjait, abból alighanem politikai földindulás lesz Magyarországon.
Orbán már azzal is hatalmas kockázatot vállalt, hogy külügyminisztere megmentése érdekében magára húzta a felelősséget
azért, hogy napokkal a hivatalosan egyébként máig be nem jelentett öncsőd előtt tudta, rögvest összedől a kártyavár, de erről „a keményen dolgozó kisembereket” valahogy elfelejtette értesíteni.
Hatalmas politikai tét foroghat kockán, ha sok ezer ember jogos dühét, mérgét hagyta maga felé terelni, és sajátjai méltatlankodása ellenére is engedte szabadon intézkedni lebukott pártfogoltját. Tarsoly pedig hiperaktív, reorganizál, tervez, Josip Tot és Kaya Ibrahim licenszét veszi át, a közmunkás Orgován Bélát nevezi ki vezérigazgatónak, de aztán kiderül, hogy ha minden filozófiai tétel ellenére bele is lehet lépni kétszer ugyanabba a folyóba, ez most nem az a történelmi és lélektani pillanat. Így aztán visszacsüccsen a vezérigazgatói székébe.
A Fidesz számára a tét maga a hatalom. S az esetleges földindulás rezgései nemcsak a politikusokat érhetik el, hanem a kormányzó párt holdudvarát, annak támogató szervezeteit is. A Quaestort ugyanis nemcsak pártpolitikai csatornákon keresztül táplálták, de
használta és hizlalta a katolikus egyház is, amellyel Tarsoly igen korán kezdett üzletelni.
A HVG 2000-ben kiderítette, hogy a Quaestor 1998 óta részt vesz a nemzeti zarándoklatok szervezésére kizárólagos jogot szerző Catholica 2000 nevű vállalkozásban, melynek maga Paskai László, az akkori budapest-esztergomi érsek is tulajdonosa volt.
A Quaestor később is hű maradt az egyházhoz, az Erdő Péter bíboros által kezdeményezett, italkereskedelemmel, étkeztetéssel, mozgó vendéglátással foglalkozó Vinum Primatis Zrt.-ben bukkant fel. A cégben a Quaestor és az Incoronata, a Mátyás-templom kulturális központja 50-50 százalékban lett tulajdonos.
A bíboros által meghívott testületbe olyan emberek kerültek be, mint például Baldauf László, a CBA elnöke, Béres József, a Béres Zrt. elnöke, Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, Csizmadia László, a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola nyugalmazott főigazgatója, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék akkori elnöke, Lomnici Zoltán, aki az idő tájt a Legfelsőbb Bíróság elnökeként tevékenykedett, s Tarsoly, a Quaestor Zrt. elnök-vezérigazgatója. Plébánosok szerint a nagyobb adományok, az urnahelyek értékesítéséből befolyó pénzek egy része a Quaestornál landolt, mert „ez volt az elvárás”. Az egyház közismerten szabadon mozgathatja részben ellenőrizetlen pénzeit. Tóth György, a Győri Egyházmegye sikkasztásért elítélt számvivője szerint „a magyar katolikus egyház felső rétege néhány tagjának a fő szentsége elsődlegesen a pénz, s csak másodsorban a Jóisten”.
Hihette-e a Quaestor vezére, hogy ilyen illusztris társaság környezetében, a politika támogató védőszárnyai alatt bárki és bármi korlátozhatja valaha is a hatalmát, birodalmának növekedését?
Gondolhatta-e, hogy ha – feltéve, de meg nem engedve – egyszer őt kénytelen-kelletlen, de mégiscsak lelökik a vár fokáról, nem tudja-e magával rántani a többieket?
Pontosan tudhatta, milyen a magyar közmorál, melyek a bocsánatos bűnök, s biztos lehetett abban, hogy azok az állami szervek, amelyeknek egyébként ez a kötelességük, általában nem fecsérelik az időt a lojális barátok érdemi ellenőrzésére.
A Quaestor simán kibocsáthatott engedély nélkül 150 milliárd forint értékű kötvényt. A politika, a kormány csak azzal tudná lecsendesíteni a károsultak többségét, ha valahonnan kifizetnék a pénzüket. Jelen állás szerint a vétlen pénzügyi szektorra nyomják rá ennek a terheit. Ráadásul az a furcsa helyzet állt elő, hogy azok jártak jól, akik fiktív, nem létező kötvényekhez jutottak, hiszen a Befektetővédelmi Alap csak róluk tud gondoskodni.
Mi lesz a többiekkel? Pintér Attila pár napja egyedül ült a győri pláza egyik padján. Pintért a Quaestor tulajdonosa vitte edzőnek Győrbe, a kudarcok idején is kitartott mellette, ő pedig ezt bajnoki címmel hálálta meg. Akkor Pintért és Tarsolyt ruhástul dobták a klub medencéjébe, együtt fürödtek a sikerben. Pintér most magányosan ül, ami persze semmit sem jelent, és aligha valószínű, hogy ő része lett volna bármiféle pénzügyi machinációnak, a járókelők mégis azt találgatják: haszonélvezője vagy ő is kárvallottja a Quaestornak.
|
Tarsoly és Erdő – borral és kereszttel
Soós Lajos / MTI |
Ő is bukott együtt a birodalommal, vagy ahhoz a kivételezett körhöz tartozott, mely napokkal korábban tudta, hogy az összeomlás elkerülhetetlen, s időben kivette a pénzét? Már ha egyáltalán ott tartotta azt. A játék folytatódik, mégpedig több pályán, általában zárt kapuk mögött, közönség nélkül. Bíró nincs, a szabályokat maguk alkotják a szereplők, s ki tudja, betartják-e azokat. Nem látható, ki kinek a mezében védekezik vagy támad. Az eredményjelző táblán egyelőre semmi biztató hír nem olvasható.
Miközben a Fidesz a Quaestoréhoz hasonló botrányok miatt is elindult a még nem túl közelinek látszó szakadék felé, s a milliárdok árnyékában egyre inkább jelentéktelen bóvli lesz a népharagot kiváltó Rolex óra és Gucci táska, feltámadóban van itt egy angyalarcúra maszkírozott szélsőséges, rendpárti szervezet, a bankrendszert zsigerből támadó párt, a Jobbik. Ez a párt minden kormányzati vagy ellenzéki botránnyal egyre nagyobb teret nyer. Képviselőjelöltjük a tapolcai időközi választásokon az esélyesek közé tartozik.
A Fidesz a Jobbikot sokszor taktikai okokból előzte jobbról, ám érdekeik és nézeteik nemegyszer fedték is egymást. A mostani kormányzó pártnak azonban ők a valódi ellenfelei, akikből 2018-ban szükség esetén akár koalíciós partner is lehet.
Most azonban a Jobbiknak áll az árpádsávos zászló,
a devizaügyek, a bank- és brókerbotrányok hozzájuk tolják át a szavazókat. A demokratikus ellenzék hatékony, eredeti kezdeményezéssel nemigen állt elő, pedig annyi lehetőséget kapott, amennyivel máshol mások kétszer buktatnának kormányt, még akkor is, ha az úgy be van betonozva, mint a Fidesz.
Pontosítás
Cikkünkben azt írjuk, hogy a „Quaestor az Erdő Péter bíboros által kezdeményezett, italkereskedelemmel, étkeztetéssel, mozgó vendéglátással foglalkozó Vinum Primatis Zrt.-ben bukkant fel. A cégben a Quaestor és az Incoronata, a Mátyás-templom kulturális központja 50-50 százalékban lett tulajdonos." Ezt követően cikkünket úgy folytattuk: „A bíboros által meghívott testületbe olyan emberek kerültek be, mint például Baldauf László, a CBA elnöke, Béres József, a Béres Zrt. elnöke, Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, Csizmadia László, a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola nyugalmazott főigazgatója, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék akkori elnöke, Lomnici Zoltán, aki az idő tájt a Legfelsőbb Bíróság elnökeként tevékenykedett, s Tarsoly Csaba, a Quaestor Zrt. elnök-vezérigazgatója."
A felsorolt, közismert személyiségek a valóban félreérthető szövegrészt úgy értelmezték, mintha mi azt állítottuk volna, hogy ők a Vinum Primatis Zrt. Igazgatóságának, vagy valamely más testületének lettek volna a tagjai. Pontosítjuk a félreérthető mondatot, s nyomatékosítjuk, hogy a „meghívott testület" alatt nem a gazdasági társaságot, hanem egy egyesületet, a Prímási Borrendet értjük, amelynek nincs köze a Quaestor Zrt.-hez, bár Tarsoly Csaba a tagjai közé tartozott. A pontatlanságért az érintettek elnézését kérjük.
2015. április 01.
A magyar társadalom önvédelmi képessége, immunitása közismerten gyenge. Sem a politikai, sem a pénzügyi szélhámosok ellen nem tudja mozgósítani maradék erejét.
A Quaestor génjeiben hordozta saját bukását, mégis ezreket tudott becsapni, átverni.
A befektetők zöme talán úgy gondolkodott, mint a Quaestor tulajdonosa: a politikai védettség mindenható. Mindentől megóv. És a befektetők közül némelyeket meg is óvott. Mások meg mehetnek szaggatott mezben, lehajtott fejjel a kifosztott öltözőbe.
