Amikor hét elején meghallottuk a hírt, hogy a nyírbogáti polgármester asszony díszpolgári címet adott át tulajdon férjurának, a térség fideszes országgyűlési képviselőjének, régi reflexeinkből kifolyólag majdnem viccelődni kezdtünk. Hogy vajon mikor tudta meg a férj az örvendetes hírt: már hetekkel előtte megsúgta neki a felesége vacsora közben, vagy csak az ünnepségen szembesült a dicsőséggel, s mi van, ha a férj nem hajlandó átvenni a díjat, vagy nem fog kezet a polgármester asszonnyal.
Igaz, a férj eléggé megbízhatónak látszik: nem is olyan régen, amikor a választások után le kellett mondania a polgármesterségről, hogy képviselő lehessen, a helyébe lépő feleségétől egyetlen zokszó nélkül vette át az egyébként nem járó ötmillió forint végkielégítést. Rá kellett jönnünk azonban, hogy az ilyen eseményeknek lassan már hírértékük sincsen; nem véletlen, hogy a településen sem volt különösebb visszhangja.
Az most már világosan látszik, hogy még soha ennyire nem volt a család a társadalom legfontosabb építőköve, mint ezekben az években. Itt van mindjárt a külpolitika, amely egyik eredményt a másik után mutatja fel. A legújabb hírek szerint egy bizonyos Cider Alma Kft. potom 3,2 milliárd forinttal tartozik a külügyi tárca szeme fényének, a Magyar Nemzeti Kereskedőháznak, mert nem tud fizetni, miáltal a minisztérium a jelzálog okán e pillanatban ötmillió csemegekukorica-konzerv és másfél millió magozottmeggy-konzerv büszke birtokosa.