Fodor tévúton

De ha ebben a gyors népszerűvé válás előjelét fedezi fel Fodor Gábor, akkor alaposan hagyja magát félrevezetni attól a körülménytől, hogy történetesen ő is bent ül a Parlamentben. Nem volna szerencsés elfelejtenie, hogy nem elsősorban a választók bizalmából, hanem egy csomag részeként jutott mandátumhoz. Ottlétének jelentőségét és súlyát mi sem mutatja jobban, mint hogy még azt sem jutott eszébe senkinek mindmáig tényföltárni, miként került be a pakkba. De lényegében mindegy is, igaz-e a pletyka, hogy egy nagyobb összeget adtak vele a nemzetközi liberális szervezetek az eladósodott baloldalnak, vagy ellenkezőleg, valaki komolyan gondolta, hogy élő vádként emlékezteti majd a nagyérdeműt Orbán megtagadott önmagára, a liberális, demokráciapárti, tiszta tekintetű és pláne -kezű hősidőkre.

Fodor Gábornak egyébként szíve joga afféle velejéig demokratikus Semjén Zsoltként belovagolni a Parlamentbe, utána pedig dacosan függetlennek lenni és tízpercenként mísz képpel sajtótájékoztatót tartani. Arra viszont sem oka, sem joga, hogy azokat a választópolgárokat, akik most az egyszer nem valami („összefogás”) kedvéért, hanem valamire (Bodnár jó programjára) szavaztak, kinevezze a saját bázisának. Azért még nagyon sokat kell dolgoznia.

Ráadásul egy olyan ellenzéki közegben, amely az idén már három választáson bizonyította: pontosan érti a szavazások tétjét és csapdáit, képes különbséget tenni hiteles és hiteltelen jelölt között, és mivel mása már nem maradt, egyre kevésbé hajlandó csak úgy ajándékba adni a voksát.