Mióta Németh Szilárd mint birkózószövetségi elnök egymilliárd forintért szeretne Csepelen birkózó-akadémiát csinálni, sejtem, hogy a magyar sport akadémiai szintre emelése nem áll meg a futballnál és a kézilabdánál. Igaz, hogy egykoron akadémiai háttér nélkül is birkózó-nagyhatalom voltunk, most pedig közel sem – az újbóli kiugráshoz áldozni kell.
A sport terjeszkedése a tudományos életben nagy léptékkel halad, komoly versenyzőmúlttal hamarosan könnyebb lesz a PhD-fokozat vagy díszdoktori cím elérése, aki pedig nem látja a Testnevelési Egyetem impozáns terveiben a fényes jövőt, az cseréljen szemüveget. A tudásalapú társadalom vágyával lassacskán versenyre kel a sportalapú társadalom edzésterve.
A sportra fordított kiadások kiugró növekedése, beleértve nem csupán a stadionokat, az olimpiai kandidálást és a másutt lemondott világversenyekre való buzgó bejelentkezést, szemléletváltást jelez. Prioritássá vált a testedzés a kikezdhetetlen heti öt tornaórával, a tantervben választható tárgyként szereplő labdarúgással, a mozgásra és az egészségügyre fordított pénzek elméleti összekapcsolásával. Hazánk első embere rettenthetetlenül hisz az erőnlétben, és tesz is érte. Bár sok helyen a tornatermek és tanuszodák építése az ünnepélyes alapkőletétel után hirtelen lelassul, mi több, megáll, a testnevelők fantáziadús edzésmódszerei képesek kihasználni az iskolaudvarok, mezők „szabad levegős” adottságait, ahonnan a legtehetségesebbeknek egyenes út vezet majd az akadémiákig.
