Mondják, a balesetet közvetlenül megelőző pillanatokban lelassul az idő. Hiába lehet pontosan látni, mi fog bekövetkezni, mégsem tehet már senki semmit, legfeljebb befogja az ember a szemét, és várja a csattanást. Így vagyunk Aleppóval, a második legnagyobb szíriai várossal, ahol évek óta utcai harcok váltakoznak légitámadásokkal. A romhalmazok között mégis él még több százezer ember, aki a háború, a víz- és áramhiány, az élelmiszer-utánpótlás akadozása ellenére kitart a lakóhelyén – nyilván kizárólag azért, hogy ezzel is bosszantsa a menekültellenes propagandakampány kitalálóit.
Előre látható, hogy Aleppóban rengeteg civil fog meghalni, és a várost végül ki kell majd üríteni, mégis tehetetlenek vagyunk. Írjuk a cikkeinket, amelyektől senki sem hatódik meg. Az ENSZ és néhány valóban jó szándékú ország diplomatái éjt nappallá téve tárgyalnak, de az igazi főszereplők nem is törődnek velük. Az Orvosok Határok Nélkül önkéntesei életüket kockáztatva próbálnak emberéleteket menteni, de vannak, akik direkt bombázzák a kórházaikat. Ez utóbbiak a fegyverekben hisznek. Már rég eldöntötték, hogy ezt a konfliktust, kerül amibe kerül, meg fogják nyerni.
Tizenöt orvos most Aleppóból írt levelet Barack Obama amerikai elnöknek: a könnyek, az együttérzés, az ima itt már nem ér semmit, tettekre lenne szükség. De Amerikában éppen elnökválasztási kampány van. Általában is, mindig van valami indok arra, hogy miért ne csináljon a külvilág semmit. Erre rengeteg történelemi példa akad, nem is érdemes megnevezni őket, mindenki tud egy csomót.
