„A múlt szűk.”
V. V. Majakovszkij
„A. mesélte, hogy egyszer véletlenül felgyújtott egy erdőt. Ez a bélyeg már örökre rajta marad, nem lesz tiszta többet a borítékja. Próbáltam vigasztalni, hogy azért lássuk be, ez egy elég ritka bélyeg: véletlenül felgyújtani egy erdőt. A menő svájci filatelisták biztosan vagyonokat adnának egy ilyenért. És elmeséltem neki a kiugrott postaláda-ürítő fiú történetét, aki éppen aznap állt először munkába, amikor lecserélték az utcanévtáblákat. Két kínossá vált író-költő helyébe két ostoba és unalmas virág költözött.
A Gorkij–Majakovszkij, vagyis a Szegfű–Gerbera sarkán pirosló postaládát ráadásul embermagasra pofátlankodó sövény takarta el. Nemhogy a postaládát, de a sarkot se találta a postásfiú. Nem szólt odabenn, csak kihúzta Gorkij & Majakovszkij elvtársakat. Majdnem egy év telt el így, amikor a fiú arra lett figyelmes, hogy föltűnt egy postaláda a sarkon; valaki megnyírhatta a sövényt. A láda az láda, ki kell üríteni. Üdvözlőlapok, kiskarácsony, nagypéntek, ésatöbbi – a feladó minden esetben olvashatatlanul ismeretlen. A fiút leverte a víz, most mit csináljon.
