A Fidesz nem vitázik a kampányban, ez érvényes az avatógép szerepét magára vállaló Orbán Viktorra ugyanúgy, mint a kisebb-nagyobb vidéki halljakendekre. Ha a nagyvezér nem tart senkit méltónak arra, hogy leálljon vele versenyezni, akkor erre Baján és Debrecenben sem kell sort keríteni.
A vita nem jó. Mert ha valaki őzik vagy dadog, esetleg összezavarják egy-egy munkanélküliségre vonatkozó kérdéssel, az visszaüt. A nyílt, bátor és őszinte verseny helyett – melyet a Fidesz őrült kormányzása alatt szisztematikusan eltüntetett – a szerencsétlen hammogást választják. És amikor az MSZP kiad egy közleményt arról, hogy az Orbán-kormány alatt kezd elveszni a remény, kiállítják a világutazó Zsigó Róbertet (annyit ment szolgálati autójával, hogy négyszer megkerülhette volna a Földet), aki bármikor képes összefüggéstelen szövegek előállítására. Nem is szokták idézni a hírportálok, mert nehéz lenne megfejteni a logikátlan okfejtést. Arról szokott beszélni, hogy a patás baloldal hülye.
Apropó pata. Félnek a versenytől, mint ördög a tömjénfüsttől. Ellenfeleiket leszólják, szerencsétlennek, lejártnak és legtöbbször bukottnak minősítik, a nézhetetlen tévéikben, rádióikban sorjáznak az ellenfelet gyalázó minősítések. A versenytárs gyenge, erőtlen. Azt sugallják, hogy könnyű lesz a diadal, a harmatos baloldal vidáman legyőzhető. Kicsit hasonlít arra a jelenetre, amikor a megye II-ben focizó élcsapat újoncot fogad, és előre iszik a medve bőrére. Aztán a meccsen mégsem jönnek be az ezerszer elgyakorolt trükkök.
