Sok fontosabb ok mellett például azért, mert többnyire azokat bélyegezték fővárosinak, akiknek nemcsak terepen szerzett, hanem tudományos tapasztalatuk is van, vagy akik szerint ki kell állni a Molotov-koktéllal dobált melegek mellett.
Nem ő volt az egyetlen, a párt későbbi szakadása is jórészt e pszichózis miatt történt.
S. R. B. azért írta meg levelét a parlamentből, mert a Védegylet és a Levegő Munkacsoport (LMCS) szolidaritási nyilatkozathoz keresett támogatókat az Ökotársnak. (A kezdeményezést emberünk tévesen az LMCS mellett a Greenpeace-nek tulajdonítja, aminek csak annyi értelme van, hogy a külföldi, külföldről támogatott szervezet képe jobban illik a politizáló civilek elleni fideszes – és immár LMP-s – uszításhoz.) S. R. B. arra a közismert tényre épít, hogy az Ökotárs melletti kiállás komoly kockázatot jelent a szolidaritást vállaló szervezetek számára. A lényeg ott van, hogy a zöldmozgalom kulcsfigurája a parlamentből milyen érvekkel tanácsolja el a zöldeket attól, hogy kiálljanak üldözött és megfélemlített szövetségesük mellett. Valamint ott, hogy maga is tovább mélyíti a hazai gondolkodás egyik legkétségbeejtőbb és legostobább árkát: hogy az igazi, szegény vidékiek azért szívnak, mert az elefántcsonttoronyban, zsírosbödön mellett élő fővárosiak így meg úgy meg amúgy.
Az LMP-s képviselő próbálja meggyőzni a fideszeseket, hogy „a zöldek nem egyenlőek azokkal a fővárosi liberális szervezetekkel, akiknél a források összpontosulnak”.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megnézhetjük, mit igazolnak a számok S. R. B. állításából a tutiból pofázó gazdag pestiekről. A két kezdeményező sosem rejtette véka alá, hogy nem tetszik neki az Orbán-rendszer. A Védegylet pályázati pénzei az utóbbi négy évben így alakultak: 73, 76, 55 és 26 millió, az LMCS-é pedig így: 71, 53, 27 és 17 millió. Kapacitásuk, munkatársaik száma és létbiztonsága is ennek megfelelően. Ezzel szemben a Sallai Róbert Benedek által vezetett apolitikus Nimfea Egyesületnél Túrkevén nem negyedükre-harmadukra estek le a támogatások, hanem közel hússzorosukra mentek fel: 25, 77, 127, 421 millió. Nyilván önmagukban még nem mondanak el mindent ezek a számok, de azt azért igen, hogy igazat beszél-e az LMP-s képviselő. És most, amikor a Fidesz rendőrökkel zaklatja az Ökotársat és az országpusztítás ellen kiálló szervezeteket, akkor „Magyarország zöldpártjának” képviselője némaságra inti azokat a zöldeket, akik kiállnának mellettük.
Szerintem számos történelmi példa mutatja, hogy ez hova vezet. A leszalámizás végén pár „közvetítő” kap valami címet és fizetést (lásd az LMP népi szárnyának másik vezérét, Mile Lajost, az Orbán-kormány új kolozsvári konzulját). De a hatalommal együttműködők többsége később ugyanúgy megy a levesbe.
Talán kibírtam volna szó nélkül, ha a jelenség egyedi lenne, ha S. R. B. nem pontosan ezt képviselné párttársai számára is nyilvánvalóan évek óta, ha e megnyilvánulása nem illeszkedne a liberálisoktól és baloldalától megtisztult LMP hatalomtechnikai szempontból sikeres stratégiájába. És ha nem lennének markáns zöld, civil követői. A Magyar Természetvédők Szövetsége, a legnagyobb hazai ernyőszervezet az Ökotárs rendőri megszállása után ezt tudta nyilatkozni: „Bár az elmúlt években az MTVSZ-nek voltak szakmai vitái az Ökotárs Alapítvánnyal, többek között éppen a Norvég Alap lebonyolításával kapcsolatban, aggódva figyeltük az Ökotárs munkatársaival tegnap történteket. Egy ilyen eltúlzott rendőrségi akció félelmet kelthet a civil szektorban és az egész társadalomban is.” És hitet tett a konfliktus tárgyalásos rendezése mellett, muhaha, majd pár nappal később Kövér Lászlóval pezsgőzött a szövetség születésnapján a hatalom több kispapjának (Bogár László!) társaságában. Az MTVSZ éveken át regnáló társelnöke, jelenlegi tiszteletbeli elnöke, Schmuck Erzsébet szintén az LMP-frakció tagja.
Persze lehet, hogy örülni kéne: lesznek azok a magukat pragmatikusnak tartó kollaboránsok, aki szabadlábon maradnak, és fognak tudni környezetvédelmi vetélkedőket szervezni, Kövér Lászlóval zsűrizni a gyermekrajzpályázatokat. Akkor is, ha már bará taim mind a dutyiban lesznek vagy külföldön vannak.
A szerző a Dinamó blog szerkesztője.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
Sallai R. Benedek a Facebookon válaszolt Vay Márton írására.
