Fiainkért kaszinóznak

Vegyük észre, hogy a Varga Mihály-féle gondolatmenet mennyivel kiérleltebb, mint a korábbi válaszok a szegénységet és a barátok pénzelését taglaló kérdésekre. Eleddig sem az számított, hogy miképpen gazdagodik meg valaki, csak az volt a lényeg, hogy magyar legyen, és a mi emberünk, a Közgéptől Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterig, mert így erősödik a nemzeti tőke, és ez a fontos, nem a meggazdagodás módja. Mára viszont a baráti réteg pénzelése már kifejezetten a közjót szolgálja.

A napokban például újabb hadjárat indult Mészáros Lőrinc ellen, ezúttal azért, mert az államtól elnyert földjein gyakorlatilag parlagfüvet termeszt. A polgármester először tagadta, hogy parlagfű nő a földjein, csalánra és acatra hivatkozott, ami azért is érthetetlen, mert hiszen a le nem kaszált parlagfű is a közjót szolgálja. Ha ugyanis Mészáros gazdát a megyei hivatal alaposan megbünteti, márpedig nincs kétségünk afelől, hogy a törvény szigorával sújt le majd rá az igazságos megye, akkor az a pénz a költségvetésbe kerül, a költségvetésből pedig szinte nyílegyenesen a gyermekétkeztetésbe, ahogyan az már lenni szokott.

Elnézve az ország vezető rétegét, pár év, és már alsó tagozatban is kobei marhából készült szendvicset adnak a gyerekeknek tízóraira, a vita pedig arról folyik majd a szakmában, hogy a sok szarvasgombás felsál jót tesz-e a gyerek fejlődésének. Ám addigra már Palácsik Tímea férjének, a gyerekek nagy barátjának és jótevőjének a márványtáblája feszít az iskolaépületek falán. Idáig persze még el kell jutni.

Egyelőre amiatt aggódunk az ebédpénzt beszedő idős tanárnővel, hogy a legfrissebb hír szerint Palácsik Tímea Bali szigetére vitte férjét a házassági évfordulójukat megünnepelni; mi lesz így a kaszinókkal. Ilyenkor felelőtlenség elutazni – mondja a tanárnő –, én csak egyszer bíztam Kőrösi tanár úrra az ebédpénz beszedését egy hévízi SZOT-beutaló miatt, de úgy összekavart mindent, hogy alig tudtam helyrehozni.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa