Az, hogy egyelőre nem lesz netadó, mit sem változtat azon, hogy pártunk és kormányunk egyfolytában a szolgáltatószektor zsebében turkál. Távközlési cégek, bankok, kereskedelmi láncok. Darab ideig egyikük-másikuk elhitte, hogy néhány év, és megszabadul a sarctól. Soha.
Nem sokat időznék afölött, hogy az ilyen-olyan pluszterhekből az érintettek mennyit akarnak vagy tudnak áthárítani miránk, a fogyasztóra. Viszont ha miniszterelnökünk szánna rá kis időt, akkor rájönne, hogy minél fejlettebb egy ország, annál nagyobb hányaddal járul hozzá a szolgáltatószektora a GDP-hez. És minél kevésbé fejlett, annál magasabb az iparmutatója. Jellemző, hogy a szolgáltatások GDP-részesedésének listáját a világ legfejlettebb állama, az Egyesült Államok vezeti, és még a legexportképesebb feldolgozóiparral rendelkező Németországban is kisebb az ipar részesedése a GDP-ből, mint nálunk. Következésképp: ha valaki a szolgáltatóktól von el jövedelmet, valójában nem segíti, hanem hátráltatja a fejlődést.
A hol unortodoxiának, hol „orbáni gazdasági modellnek” elkeresztelt valami mindeközben azzal áltatja a jámbor és tudatlan népet, hogy 3-4 éven belül mi leszünk Európa legiparosodottabb országa. Ez remekül hangzik. Csakhogy a legiparosodottabb európai ország ma Románia, ott van az ipari tevékenységeknek a legnagyobb része a nemzeti jövedelemben, csakhogy az egy főre jutó GDP-je (vásárlóerő-paritáson számolva) csaknem 7 ezer dollárral alacsonyabb, mint a mienk. Először az orbáni „újraiparosítás” szellemében a románokat kell behoznunk.
