galéria megtekintése

Festett egek

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 04. számában
jelent meg.


Aczél Endre

Az, hogy egyelőre nem lesz netadó, mit sem változtat azon, hogy pártunk és kormányunk egyfolytában a szolgáltatószektor zsebében turkál. Távközlési cégek, bankok, kereskedelmi láncok. Darab ideig egyikük-másikuk elhitte, hogy néhány év, és megszabadul a sarctól. Soha.

Nem sokat időznék afölött, hogy az ilyen-olyan pluszterhekből az érintettek mennyit akarnak vagy tudnak áthárítani miránk, a fogyasztóra. Viszont ha miniszterelnökünk szánna rá kis időt, akkor rájönne, hogy minél fejlettebb egy ország, annál nagyobb hányaddal járul hozzá a szolgáltatószektora a GDP-hez. És minél kevésbé fejlett, annál magasabb az iparmutatója. Jellemző, hogy a szolgáltatások GDP-részesedésének listáját a világ legfejlettebb állama, az Egyesült Államok vezeti, és még a legexportképesebb feldolgozóiparral rendelkező Németországban is kisebb az ipar részesedése a GDP-ből, mint nálunk. Következésképp: ha valaki a szolgáltatóktól von el jövedelmet, valójában nem segíti, hanem hátráltatja a fejlődést.

A hol unortodoxiának, hol „orbáni gazdasági modellnek” elkeresztelt valami mindeközben azzal áltatja a jámbor és tudatlan népet, hogy 3-4 éven belül mi leszünk Európa legiparosodottabb országa. Ez remekül hangzik. Csakhogy a legiparosodottabb európai ország ma Románia, ott van az ipari tevékenységeknek a legnagyobb része a nemzeti jövedelemben, csakhogy az egy főre jutó GDP-je (vásárlóerő-paritáson számolva) csaknem 7 ezer dollárral alacsonyabb, mint a mienk. Először az orbáni „újraiparosítás” szellemében a románokat kell behoznunk.

 

Az Orbán–Matolcsy duó ahelyett, hogy a szolgáltatószektor erősítésén iparkodna, és nem annyira Romániának, hanem inkább a Lajtától nyugatra fekvő térségnek igyekezne a nyomába eredni, ipari álmokat kerget. Minthogy magyar ipar, mint olyan, immár csak jelentéktelen foltokban létezik, az uniós támogatások lendítő erején (lásd: építőipar) és a külföldi működő tőke egyáltalán nem olcsó és nagyon változó, múlékony érdeklődésén múlik, hogy folyik-e ebben az országban ipari tevékenység. Mindkét értelemben túszai vagyunk mások áldozatkészségének és az olcsó munkaerő iránti vadászkodásának. Ebből ugyan „magyar” ipar soha nem lesz.

Gondolom, az „újraiparosítás” olyan mentalitás, amit Orbán otthonról, a kőfejtőből hozott. A sarcoktól a javarészt külföldi kézen levő ipart meg is kímélte. A megvetés, amit a tipikusan (nagy)városias szolgáltatókkal szemben érez, máig él. És ne mondja nekem senki, hogy tanulékony.

Pedig friss külügyminisztere, Szijjártó Péter Amerikában nemhogy Obama elnökig, hanem megalázó módon még a partneréig, John Kerryig sem jutott el, viszont az elnök egyetlenegy magyarra kíváncsi volt, találkozott is vele. Az illetőt Árvai Péternek hívják, ő a prezentációkat forradalmasító, Prezi elnevezésű, az Egyesült Államokban már oktatásfejlesztési programként használt különleges szoftver „atyja”. Obama nem kért viszont találkozót a felcsúti polgármestertől, holott ő az iparban felette tevékeny és egyfolytában gazdagodik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.