Végignéztem a nyolcadikai felvételt, amelyen a charlestoni rendőr hátba lövi az előle menekülő fekete férfit. A felvételt egy járókelő készítette. A videó nyilvánosságra került, s ezért, és csak ezért Michael Slager rendőrt letartóztatták. Ő ugyanis a már halott Walter Larner Scottot megbilincselte, majd azt jelentette, hogy önvédelemből lőtt a férfira, akit azért állított meg, mert autójának hátsó lámpája sérült volt. Az áldozat állítólag azért futott el, mert megrémült, ugyanis elmaradt a tartásdíjfizetésekkel, s tudta, hogy ezért keresik.
Ennyi lenne a történet, ha rövid időn belül nem a sokadik hasonló eset lenne az USA-ban, ahol évente több száz embert lőnek le rendőrök, de alig néhány eset lesz világhírűvé. Többnyire fekete férfit lő le fehér rendőr. Esetleg halálra verik, de akkor többen. Több esetben az ügyészség vonakodik vádat emelni, a rendőr állításait pedig készpénznek veszi. Az ügyek (ahogy nemrég Fergusonban) országos tömegtüntetésekhez vezetnek a rendőri erőszak ellen.
Az amerikai ügyek elemzése nekünk is sokat mond. Nem olyan nagyok ugyanis a különbségek. A kutatók több okkal is magyarázzák a véres rendőri erőszak hasonló eseteit. Ilyen mindenekelőtt az erőszak kultusza a rendőrségen. Ezt erősíti a politika is, amely a polgár félelmére építve hatalmazza fel a járőröket az erőszakos, sokszor gyilkos fellépésre. A rendőri kultúra része a rasszizmus. A gyilkos most is fehér volt, az áldozat most is fekete. Velük és más kisebbségiekkel szembeni előítéletekkel vannak teli a rendőrök zárt netes csevegőszobái. Ott is. A brutális rendőri erőszak intézményesült. Amerikában egyre többen állítják, hogy a militarizált rendőri szervezet befelé zár, kizárja a kritikát, s a civil ellenőrzést.
