Hogy ez a forradalmi hevület a pápát latin-amerikai útjára elkísérő sajtót is meglepte, azt Alessandro de Carolis olasz újságírótól tudjuk, aki a hazaúton a repülőgép fedélzetén rendezett sajtótájékoztatón finoman rákérdezett, miért „hergeli” Ferenc pápa a fiatalokat, miért kéri őket, hogy forgassák fel a világot. A katolikus egyházfő természetesen finomabbra hangszerelte válaszát, mint amikor a fiatalsághoz beszélt, de azért világossá vált, hogy a „forradalmiság” nem elszólás, hanem a Vatikán átgondolt politikájának, eltökélt paradigmaváltásának része.
Ferenc pápa ugyanis így érvelt: a latin-amerikai egyház friss, fiatalos, lendületes egyház, kevésbé átitatva azokkal a formalitásokkal, amelyek az európai katolicizmust jellemzik. S miközben Európa demográfiai növekedése nulla – tette hozzá –, a latin világ pedig létszámában is dinamikusan növekszik, kénytelen az ottani fiatalokhoz fordulni, járjanak elöl jó példával. „A latin-amerikai egyház lelkileg gazdag, élő, van mit tanulnia Európának az ottaniaktól” – hangoztatta Ferenc pápa.
A katolikus egyház elveszítette lendületét, paradigmaváltásra van szüksége, hogy a mai kor érdemi kérdéseiről tudjon beszélni – hangoztatta egy lapinterjúban Forrai Tamás, a magyar jezsuita szerzetesrend vezetője. A pápa ezt ismerte fel, és maga állt az elodázhatatlan változások élére. A világ persze jórészt a külsőségekben bekövetkezett változásokat vette észre. Azt, hogy Ferenc pápa nem költözött be a katolikus egyházfők vatikáni rezidenciájába, vagy nem öltötte magára a hagyományos pápai ruhatár színes kellékeit, például a piros cipőt.
A tartalmi változások csak mostanában kezdik átlépni a világsajtó ingerküszöbét. „Korábbi válaszok között forgunk, és nem vesszük észre, hogy túl kell lépnünk ezeken, hogy ne hamis, másodlagos kérdésekkel foglalkozzunk. Az elmúlt kétszáz évben az egyház kevesebb kezdeményező ügyet tudott felmutatni, inkább követte az eseményeket” – fogalmazott az említett interjúban a magyar jezsuiták vezetője.
Az egyik ilyen kérdés, amely a katolikus egyházfőt láthatóan intenzíven foglalkoztatja, a fiatalság ügye. A pápa pontosan tudja, hogy az egyház jövője függ tőlük, de azt is látja, hogy a régi nyelven nem lehet őket megszólítani. „Éljetek, ne csupán éldegéljetek!” – szokta idézni Ferenc pápa az 1925-ben gyermekbénulásban elhunyt torinói „boldog”, Pier Giorgio Frassati szavait, aki az olasz Katolikus Akció fiataljainak védőszentje.
S ezzel azt hangsúlyozza – nem utolsósorban befelé, saját egyházi hierarchiája felé –, hogy konkrétabb, aktuálisabb kérdéseket kell a középpontba állítani, és semmiképpen sem szabad megengedni, hogy a fiatal pusztán a formalizmus miatt ne találja meg a spiritualitást a vallásban. A pápa szerint a fiatalság döntő feladata, hogy szembesüljön a kor kihívásaival. Az egyházfő itt egyszerre gondol anyagi kihívásokra, de olyanokra is, amelyek az emberről alkotott felfogást illetik.
Az anyagi jellegű kihívások mellett – mint amilyen a fiatalokat tömegesen érintő munkanélküliség – jól érzékelhető a morális értékek válsága, az élet értelmének elvesztése. Ezzel a válságos helyzettel szemben sokan engednek a kísértésnek, elmenekülnek, földönfutókká lesznek vagy önző módon magukba zárkóznak, az italba és a kábítószerbe menekülnek. Ferenc pápa jól ismeri ezeket a kísértéseket, hiszen hazájában, Argentínában is jelen vannak. Mégis arra bátorítja a fiatalokat, ne engedjék, hogy ezek a kísértések legyőzzék őket.
Félelem nélkül kerekedjen felül bennük a tudat, hogy egy igazabb, testvéribb, befogadóbb és békésebb társadalom letéteményesei lehetnek. A mai egyház megcsontosodott tradíciói, formalizmusa nem riaszthatja el a fiatalokat a vallástól. Noha a formalizmus – ezt a pápa is elismerte – komoly veszély az egyházban. Amikor a segítségnyújtás kimerül az előre elkészített karitászcsomagok kiosztásában, s idehaza a két nagy történelmi egyháznak szinte egy szava sincs napjaink legfontosabb problémájáról, a menekültkérdésről, a kormány idegenellenes politikájáról, akkor – mondjuk ki bátran – a magyar katolikus egyház nem követi a pápát a modernizáció, a paradigmaváltás útján.
Ez ellen az ár ellen való úszásra buzdítja a pápa a fiatalokat. Talán mert bennük jobban bízik, hogy mellé állnak egyáltalán nem kockázatmentes, újító, reformer törekvéseinek kivitelezésében. Ferenc pápa szerint a fiatalok „igazság és nemes eszmék iránti szomjúsága a reménység jele”. Azé a reménységé, amely elutasítja a passzivitást, a lelki közömbösséget, nem hátrál a nehézségek elől, képes a kompromisszumok és a középszerűség elutasítására, nem gyáva és meghunyászkodó, hanem kész a leggyengébbekkel való együttérzésre.
A szerző újságíró
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
