Még egy másik Európai Parlament volt az, amelyben Ferenc pápa mostani látogatását megelőzően legutóbb, 1988-ban vizitelt katolikus egyházfő. A hidegháború Európájában az EP is a hidegháború parlamentje volt. Utólag tudjuk, nem tartott már sokáig a földrész megosztottsága.
De ez akkoriban nem volt világos. II. János Pál, a parlamentben 26 éve felszólalt egyházfő nemhogy saját honfitársait nem üdvözölhette, de természetesen a német politikusok is csak a nyugati részt képviselhették. A mai 28-akkal szemben a 12-ek Európája volt az akkori. Még Ausztria sem volt a 80-as évek végén tag, sőt az uniót sem hívták uniónak.
Huszonöt évvel a berlini fal leomlása, és a kelet-közép-európai rendszerváltások után mindezeket is felidézi Ferenc strasbourgi látogatása. A legközelebbről Európa két vezető katolikus politikusa figyelte a mondanivalóját. Renzi olasz miniszterelnök, a soros EU-elnökséget adó kormány feje és a belga Herman Van Rompuy, az Európai Tanács most távozott elnöke. Ferenc „hívószavai”: a gazdasági válság, a fiatalok és az idősek magányossága, a munka nagyobb becsülete, a tengeren lélekvesztőkön átmenekülők hullámsírja, mind-mind Európa elevenébe vágnak.
