Malina Hedvig-ügy: Fény és árnyék
A rendszerint higgadt szlovák külügyér felháborodva bírálta az elmúlt héten azokat, akik szerint a Malina Hedvig készülő pere elleni pozsonyi tüntetést tudatosan hirdették meg e hét szerdájára, amikor az ország uniós tagságának tizedik évfordulóját kívánják ünnepelni. Összevonta a szemöldökét a pozsonyi főügyész is. Ő meg azt minősítette szánalmasnak, hogy laikusok kívánnak véleményt mondani bíróságra tartozó ügyről.
Pedig nem kell jogi diploma annak tudatosításához, hogy immár hét és fél éve zaklatják Malina Hedviget. Ugyan 2011-ben Iveta Radicová bocsánatot kért tőle, ám a szlovákiai igazságszolgáltatást még ez a gesztus sem késztette jobb belátásra. Ügyködtek tovább, és a nyomozati anyagot immár elegendőnek érzik ahhoz, hogy vádat emeljenek a csallóközi fiatalasszony ellen. Annak a legfőbb ügyésznek az utasítására, aki egykor a mai kormányfő évfolyamtársa volt, azóta pedig a bizalmasa.
Robert Fico még 2006 szeptemberében – alig három héttel azután, hogy a vizsgára igyekvő Malina Hedvig egyetemi hallgatót rendőrségi vallomása szerint a dél-szlovákiai Nyitrán bántalmazták, mert magyarul beszélt – a belügyminiszterrel együtt azt harsogta, hogy nem történt bűncselekmény, a lány félt a bukástól, és ezért még a Szlovák Köztársaság jó hírnevét is feláldozta. A cél nyilvánvaló volt: mindenáron bebizonyítani, hogy magyarverésre márpedig nem került sor.
Hiába adott a sértett pontos személyleírást, hiába állította sok szakember, hogy a fantomképek a megszólalásig hasonlítanak két ifjú újnácira, a rendőrség ellenőrzés nélkül fogadta el az alibijüket. Még az sem okozott szakmai vagy morális gondot a nyomozóknak, hogy Malina Hedvig két feljelentője közül az egyik a pozsonyi titkosszolgálatok egykori munkatársa volt, a másik pedig nem sokkal később öngyilkos lett. Akadtak törvényszéki orvosok is, akik évekkel a történtek után azt igyekeztek bizonygatni, hogy a hölgy önmagát verte meg. Az ügyészség a lelki terror legkülönbözőbb eszközeit is bevetette az időközben férjhez ment, kétgyermekes asszony ellen, aki végül nyugalma érdekében magyar állampolgárságot kért és kapott. Valójában hazánkba menekült.
Neves európai szakértők is figyelmeztettek arra, hogy Malina Hedvig ügyében az egykori Szovjetunió és Kína szintjére süllyedt a szlovákiai igazságszolgáltatás, amely ideológiai célokra akarja felhasználni az orvostudományt. Ez is süket fülekre talált, mert politikai nyomásra ezúttal is igazolni kell, hogy ki az úr Szlovákiában. Még az ombudsman is szembesült a hatalmi arroganciával, hiszen nemrég a kormányülésen szóhoz sem engedték jutni, amikor tiltakozni akart a rendőrségi túlkapások és az egyéb súlyos törvénysértések miatt.
Joggal hirdetik hát magyar és szlovák polgárjogi aktivisták és más jóérzésű polgárok majd holnap, hogy „Ma Hedvig, holnap te?”. Mert nemcsak a jubileumi gálaest fényére, hanem a szlovákiai jogállamiságról hangoztatott, melldöngető kormánypárti lózungokra is egyre sötétebb árnyék vetül.
