Van, aki fél, van, aki nem. Putyin és társai félnek, Obama és társai nem félnek. Huszonöt évvel azután, hogy három balti ország kétmillió polgára élőláncában szabadságot követelt, Obama Tallinn Szabadság terére kivetítve felsorolta, mitől nem félünk: a szabad és tisztességes választásoktól, a szabad sajtótól, a nézeteink ütköztetésétől, az erős civil társadalomtól, a vezetőket elszámoltató független intézményektől, az életüket kezükben tartó, szabad polgároktól, a befogadó, nyitott és színes társadalomtól, a piaci versenytől. Nem félünk megvédeni Ukrajnát és bármely más országot az agresszortól, nem félünk elvetni a szabadságtagadó cinizmust.

Putyin az elmúlt évszázad legnagyobb geopolitikai tragédiájának nevezte a Szovjetunió szétesését. Obama ezt a „legnagyobb tragédiát” ünnepelte Észtországban. Azt, hogy független országok kiszabadultak a kommunista világbirodalomból, az államhatalom diktátuma alatt álló gazdaságból és életmódból, s a Nyugat szövetségeseként, a világgazdaságba bekapcsolódva gyors fejlődésnek indultak, és sokszorosára (Észtország ötszörösére) növelték a GDP-jüket. Ettől retteg Putyin. Orbán Viktor Tusnádfürdőn emlékeztetett rá, hogy Obama ellen ellenzéki képviselők eljárást indítottak, s feltette a kérdést:

„Mit gondolnak, meddig maradnék hatalmon, ha ilyet meg lehetne Magyarországon tenni, ha hatáskörtúllépés miatt be lehetne minket perelni?” Orbán fél attól a szabad jogállamtól, amelyben ezt meg lehet tenni, Obama pedig nem fél tőle, hanem ünnepli a független igazságszolgáltatást, mert senki sem állhat a jog felett. Obama szerint erősebbek vagyunk, mert nem félünk. Putyin és Orbán szerint az az erős, aki fél és megfélemlít.

Lehet választani.