galéria megtekintése

Féloldalas barátságüzlet

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 23. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Elmegyek, megnézem, hogyan áll a magyar–lengyel barátság. Valami ilyesmit mondott Orbán Viktor, mielőtt a múlt héten átugrott Varsóba. Szívesen meghallgatnám magánemberként, hogy miként látja a helyzetet. Az ugyanis nem olyan egyszerű. Orbán csütörtökön a történelmi barátság lengyel értelmezéséből kapott egy rövid előadást Ewa Kopacztól.

A miniszterelnöknő azt fejtegette, hogy ezt a kapcsolatot az oroszokkal szembeni közös küzdelem edzette erősre, s a szovjet elnyomás elleni fellépés tette tartóssá. Orbán egy ravasz mondattal válaszolt, amely szerint a magyarok (Horthy rendszere) a németek (nácik) szövetségeseiként is képesek voltak segíteni a lengyeleknek. Mind a két mondat a romantikus és haszonelvű történelemértelmezés körébe sorolható. Pár éve délkelet-lengyelországi turistaúton tapasztaltam, mennyi rossz emlékeket őriznek az ottaniak II. Rákóczi György katonáinak pusztításairól 1657-ből. Szóval a helyzet nem volt mindig csodaszép.

Mégis a jó emlékek sokasodtak meg. A romantikus irodalom és a romantikus történetoktatás megerősítette: a lengyel–magyar két jó barát versike által sugallt képet. Orbán igazat mondott: a második világháború éveiben sok tízezer lengyel menekülhetett Magyarországra, s innen tovább. Ez bevésődött a lengyel tudatba. A segítségre hálával válaszoltak, amit a hatvanas évektől a turistatömegek is tapasztalhattak. A lengyel társadalom 1956-ban segélyekkel, véradással akarta meghálálni a magyaroknak, amit tettek.

 

Sokat meséltek erről nekem lengyel barátaim, amikor a nyolcvanas évek elején Varsóból tudósítottam. Ez rossz időszak volt a barátságtörténetben. A magyar társadalom értetlenül figyelte a lengyel sztrájkokat, s a propaganda is rátett erre. (Nekem is felrótták a barátságrontást – bizonnyal joggal). A barátságnak addigra sok rétege alakult ki. Sokan jártak oda nálunk tiltott filmeket nézni, dzsesszt fogyasztani. Élvezték az avantgárd színházat. Rengetegen szereztek turistaként fantasztikus élményeket, férjet, feleséget a másik országában. A magyar ellenzékiek odajártak tanulni a nyolcvanas években. Tudom, hogy megmaradtak ezek a kapcsolatok máig, miközben csak Lengyelországban maradt talpon a reálszocializmust kihívó politikai erő.

Az elmúlt évtizedben a lengyel-magyar barátságot nálunk kisajátították. Féloldalas lett a barátságüzlet. Szinte monopóliumot szerzett á a „békemenetelő” közeg, amelynek elég differenciálatlan a világszemlélete. Kimarad a barátság legfontosabb eleme, a másik fél megismerése.

Hogyan lehet barátságról szólni, ha alig ismerjük a lengyelek nagy társadalmi önvizsgálatát. Ha nem látjuk, miként dolgozzák fel a huszadik század történetét, viszonyukat németekkel, oroszokkal, zsidókkal. A lengyelek, akiket a magyarok oly nagyvonalúan sajnáltak le, ma a térség tekintélyes növekedő államának polgárai. Ők adják az Európai Tanács elnökét, az ő filmjüket jelölik Oscarra. Szóval, érdemes jóban lenni velük. Különösen, mert a versikét ők sem felejtették el.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.