galéria megtekintése

Fél ország

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 10. számában
jelent meg.

A szerk.
Népszabadság

A magyar gazdasági modell működik – ez az örömhír futott végig néhány napja (még a Simicska-affér előtt) nagy diadalmasan a kormánypárti sajtón. Laptársaink annak örültek, hogy az EU szerint idén is lesz nálunk gazdasági növekedés – persze csak azoknak, akik ezt megérdemlik. Többen vannak azok, akiknek nem lesz.

Merthogy immár az ország fele nézegeti alulról a létminimumot. Mintha a mi sajátos modellünk úgy működne, hogy a gazdaság feléledésétől nem a jólét, hanem a nélkülözés indul bővülésnek.

A skála széles, a vagyon, bevétel és otthon nélküliektől a dolgozó szegényekig, de mégiscsak az a helyzet, hogy a magyar állam csak minden második polgárának nézhet tisztességgel a szemébe, a többiek kezét elengedte, sorsukkal nem törődik.

 

A felső tíz százalékot a reménytelenektől elválasztó szakadék a 2008-as világválság kitörése óta mélyül, de a tempó most, a jobban teljesítés és az erősödés éveiben gyorsult fel igazán. Azokban az esztendőkben, amikor a „senkit nem hagyunk az út szélén” ígéretétől eljutottunk az „amennyid van, annyit érsz” valóságáig.

Az első jobboldali kormány élén Antall József – számtanilag megkérdőjelezhető módon, de tiszteletre méltó elszántsággal – lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát. Azóta a magyar haza mintha kissé összezsugorodott volna. Orbán Viktor nem mondja, de mutatja: ő a határokon belül csak annak a szűk ötmilliónak a kormányfője, akit anyagi, társadalmi helyzete, származása, szorgalma vagy a szerencséje a napos(abb) oldalra sorolt – a másik ötmilliónak nem tud és nem akar semmit sem kínálni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.