galéria megtekintése

Fekete keresztelő

23 komment


Révész Sándor

Az amszterdami Rijksmuseum a holland festészet nagy korszakának legnagyobb gyűjteménye. Évente úgy egymillió látogató bámulja ott a képeket úgy, ahogy a nagy korszak nagy festői címet adtak nekik. De ennek vége. Mert most tömegesen átkeresztelik a képeket. És ez borzasztó. Háromszorosan.

Nemcsak a Rijksmuseum (őket illető illusztrációnk a kulturális rovatban), hanem a londoni Tate is változtat képek címén. John Simpson itt látható festménye 1827-ben a Fekete fej, később a Néger fej címet viselte, egy évtizede már a Férfi fej tanulmán
Nemcsak a Rijksmuseum, hanem a londoni Tate is változtat képek címén. John Simpson itt látható festménye 1827-ben a Fekete fej, később a Néger fej címet viselte, egy évtizede már a Férfi fej tanulmány (Fogoly rabszolga) nevet kapta, míg most Férfi fej van címként a kép mellé írva.
Forrás: artportal.hu

Egy: Ama nagy korszak cirka négy évszázaddal ezelőtt kezdődött és hárommal ezelőtt végződött. Akit megfelelően iskoláztak, tudja, hogy évszázadokkal ezelőtt az emberek egészen másképp gondolkodtak a világról, s magától értetődött sok minden, ami ma magától értetődően elfogadhatatlan. Mondjuk, hogy parasztnak, nőnek, cigánynak nincs szavazati joga. Ma magától értetődik, hogy van. Akinek az érzékenységét a jelenben sérti az, amit rég elporladt elődeink rég elmúlt szellemi környezetben fogalmaztak meg, annak alapvető bajok vannak a történetiséghez való viszonyával. Akik ilyenek, azoknak ezt a bajukat kellene kezelni (a múzeumokban is), nem pedig a történelmietlen érzékenységükhöz hamisítani a múltat. Ilyen alapon a korábbi korok szellemi javainak túlnyomó részét kihajíthatnánk.

 

Teljesen reménytelen és nevetséges próbálkozás kimagyarázni, hogy A velencei kalmár nem antiszemita, a Varázsfuvola nem nőellenes és Petőfi sem mocskolja a szomszéd népeket, midőn gaz csordának nevezi a németet, tótot, rácot, horvátot és oláht. Amilyen abszurd lenne Petőfi versében átírni a románok érzékenységére való tekintettel románra az oláht, annyira abszurd a régi képeknek új nevet adni. A közérdek éppen a történelmietlen látásmód áttörése lenne, nem pedig a kiszolgálása.

Kettő: az alkotó adta cím a mű része. Annak megváltoztatása a mű megváltoztatása. Egyrészt hamisítás, másrészt a művészi szabadság megsértése. És ez a jelenre is érvényes. (Még inkább, hiszen a cím súlya a mai képzőművészetben nagyobb.) Ha egy mai alkotás sérti joggal mások érzékenységét, akkor is tilos megváltoztatni, tilos betiltani, mert a szólás és az alkotás szabadsága szent. Viszont a magánszemélyek és civil, polgári intézmények szabadsága is szent, hogy úgy viszonyuljanak hozzájuk, ahogy akarnak.

Három: Mindent, ami fontos, le lehet járatni túlértelmezéssel. A korrekt beszédmód halálosan fontos, mert a legszorosabban összefügg a korrekt cselekvéssel. Az ellenkezője pedig az ellenkezőjével. Ahol úgy nevezik meg embertársaink különböző csoport­jait, ahogy az nekik fáj, ahogy az megbélyegzettséget, alárendeltséget jelez, ott diszkriminálnak, alárendelnek, megbélyegeznek. Az államtól, a hivatalosságtól normatív módon meg lehet követelni, hogy ezt ne tegye se szóval, se tettel, a civil szférában pedig a jóakaratú emberek véleményformáló erejétől függ, mennyire lesz megvetendő a megvető beszédmód és mennyire szorul vissza. A normák életidegen túlfeszítésével, a valóságos társadalmi sérelmekhez és sértésekhez nem kapcsolódó kifejezések kiátkozásával pedig csak ártani lehet az ügynek, és szolgálatot tenni azoknak, akik ragaszkodnak gyalázatos szavaikhoz és szándékaikhoz.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.