Fejedelemasszony

– Miért mondta a múltkor, hogy mi mindig vitatkozunk? – fordult Z. felé, jelezve, jól emlékszik korábbi találkozásukra.

A stúdióban képtelenül süppedős fotelekben helyet foglaló vendégek első témája az ellenzéki összefogás volt. Z. ebben a nagyjából harmincegy nézőt elérő adásban sem mondhatta, hogy erről sajnos többet tud, mint szeretne. Valami olyasmit viszont elejtett, hogy a pártok sorompóba álltak – vajon miért ez a szófordulat jutott eszébe? –, csak alighanem a vonat felőli oldalon sorakoztak fel. Utána tértek át a főváros egyik terén épülő Angyalarcú Nemzet című szoborcsoportra, amit a jó nevű népnemzeti kertitörpekészítő-mester alkotott. A Fejedelemasszony szenvedélyesen fejtette ki, hogy bár esztétikai ítéletet nem mond – vagyis rémesnek találja, szűrte le Z. –, újabb és újabb szimbolikus műveknek kell emlékeztetniük a nemzet fájdalmára. Z. azon felvetésére, hogy a saját felelősségünkről szintén szót ejthetnénk olykor, s hogy az aranytojásból kikandikáló gyerekangyal alakja erről elég keveset mond, a Fejedelemasszony felcsattant:

– Ismét a bűnös nemzet általánosítása! Csakis az egyéni felelősség számít! A balliberális értelmiség nemzetellenes! – konkludált általánosításellenes mondandója egy földrengető általánosítás epicentrumába.

Z. a véralvadásnak és a sminknek hála csak az ingerültségtől vörös fejjel vetette ellene, hogy ez azért erős volt.

– Helyesebb lett volna nemzetállam-ellenességet mondanom –pontosított a Fejedelemasszony. Majd mosolyát ismét megvillantva hozzátette: – Nem lenne jó végre megbékülnünk egymással e véráztatta hazában?

Ezen Z. annyira meglepődött, hogy azt hitte, hallucinál.

A felvétel után a vendégeket kikísérő stáb egyik tagja felvetette, hogy a balliberális értelmiség az áldozatok egy csoportját ideológiai ágyútölteléknek használja a jelen politikai harcai során. Z. a fejfájástól nem tudta, hogy mondta, vagy csak gondolta: az igazi innováció, hogy akik ezt állítják, azok csinálnak valamennyi áldozatból politikai ágyútölteléket. Az elmúlt órában szinte végig néma L. öntelt elégedettséggel, a Fejedelemasszony egy utolsó lehengerlő mosollyal köszönt el, Z. pedig zaklatottan kiszédelgett az épületből a felemelt sorompó irányába.