Fatális véletlenek hálójában élünk

De már hogyan lehet valakit adminisztrációs hibából kinevezni mindenféle felügyelőbizottságba? „Nézd már, véletlenül a bátyámat raktam be a tévéhez”, mormogja maga elé otthon meglepetten a kerületi újság híreit olvasgatva Szentgyörgyvölgyi polgármester. Vagy például épp a héten derítette ki az Index.hu, hogy Rubovszky képviselő hosszú éveken át havi 300 ezer forintot vett fel külsős jogászként a belvárosi önkormányzattól, miközben azt a parlamenti bizottságot vezeti, amelynek adott esetben Rogán Antal képviselő-polgármester disznóságai ügyében kellett volna eljárnia. A képviselő szerint „nem szabad összefüggéseket keresni”, tehát az a tény például, hogy a lánya épp a Belvárosban alpolgármester, valójában a sors kiszámíthatatlan játéka, szó sincs róla, hogy felismert szükségszerűség volna.

Mindez azért is fontos, mert tudvalevő, hogy Magyarországon most próbaüzemelés folyik, amit most hallunk, „az a próbaüzem gépházzaja”. Ám ha a közeli napokban esetleg azt látjuk, hogy kissé ideges sofőrök eltorlaszolják az utakat, a köztereken pedig „Orbán, takarodj!” jelszavakat skandál a tömeg, akkor az kizárólag a véletlen műve, az útdíjat ugyanis mindenki támogatja, a tüntetések pedig nem a kormányról szólnak, hanem a baloldal vajúdik.

Az igazsághoz tartozik, hogy Szentgyörgyvölgyi Péter, miután polgármester lett, visszaadta a korábban igen kedvezményesen kapott belvárosi lakását,mondván, elege van a támadásokból, amiket tényleg nem lehet bírni idegekkel. Érdekes, hogy tavaly nyáron az a kecskeméti fiatalember is épp erre akart hivatkozni, akinek a munkáltatója hatmillió forintot utalt tévedésből a számlájára, ám ideje már nem volt a sértődésre, mert nála órákon belül megjelentek a rendőrök. Az más kérdés, hogy így is elkéstek, mert addigra már elköltötte a pénz javát; most aztán jogtalan elsajátításért akár egy évet is kaphat.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa