Kilencedikére akarnak Berlinbe érni. A lengyel határtól visszafordították többüket, néhányan azonban átjutottak. Páran elmotoroztak Auschwitzig. Volt, aki kölcsönmotorral, egy szélsőjobboldali lengyel szervezet segítségével. Láttam a fényképüket a neten. A zöm eközben északnak fordult, hogy Finnország felől, kompon jusson el Németországba. A litvánok is lezárták a határt Putyin elnök motorosai előtt.
Az volt a deklarált cél, hogy az Éjszakai Farkasok ezzel a kirándulással emlékezzenek meg a nagy győzelem hetvenedik évfordulójáról. Nemes eszme, hiszen ki ne akarná, hogy a világ emlékezzék az egykori Vörös Hadsereg tetteire, a nácik legyőzésére? Csakhogy a menet messze túlnő a hazafias-hagyományőrző túra dimenzióján. A Minszk–Breszt–Wroclaw–Brno–Pozsony–Bécs–München–Prága–Torgau–Karlshorst útvonalat most már biztosan nem tudják csapatosan teljesíteni: a lengyeleken kívül a cseh és a szlovák hatóságok is ellenzik a túrát, és a németek is erősen fontolgatják a teljes tilalmat.
A hasonló motoroscsoportokra mindenütt jellemző az erőszakkultusz. Ezzel gyakran együtt jár a homofóbia, a fajgyűlölet, a vak nacionalizmus. Szívesen viselnek katonás jelvényeket, hordanak világháborús egyenruhákat idéző motorossisakot, jelvényeket. Oroszországban ehhez a kultúrához járul a második világháborús győzelem kultusza.
