Farkasházy Szárszója tavaly – akarva-akaratlanul – megtestesítette vendégei minden kudarcát, s ezt le is verték rajta. Pedig a karanténba szorulás, a kiüresedés nem akkor s nem is abban a kertben kezdődött, csak ott könnyű volt tetten érni, groteszk jeleneteit kifigurázni. Ettől függetlenül a kifogások, ellenérzések lassan, de módszeresen gyűltek az eseménnyel kapcsolatban, érdemes csokorba gyűjteni őket.
|
Szárszó, 2013
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
1. A balliberális politizáló értelmiség sokszor naiv, felhőjáró tanácsokkal fűszerezett szabadtéri bemutatója.
2. Ismerős öregek sokadik találkozója, ahol a fiatalabb, netán másként gondolkodók maximum a sátorállításból vehették ki a részüket.
3. A laza együttlét az évek során olyan egyívású politikai közeggé változott, amelyben boldog-boldogtalan sörrel a kezében társaloghatott, köztük olyanokkal, akiket jobb volna kikerülnie.
Összegezve: az „új undokokkal” szemben semmit sem tehetnek a „régi undokok”, akik lehet, hogy szelídebbek, demokratábbak voltak, de azért még nem kell szeretni őket.
Ahogy az összejövetel „ballib” politikai tétje vált egyre hangsúlyosabbá, úgy szivárgott el jó adag a frissességéből, a spontaneitásból, mi több, a tartalomból. A tavaly felújított rendezvényt pedig leginkább már csak a puszta vágy hatotta át: győzni. Még a bölcs és megszívlelendő gondolatokat is eltakarták a rémült és ismerős fohászok. A kertben a hőség és az erőltetettség izzadsága keveredett, s minden, ami az újbóli kétharmadhoz vezetett, már ott kitapintható volt.
Farkasházy Szárszóját most, tizenharmadszor ebből a ma oly tipikusan jellemző ellenzéki veremből, közéleti skanzenből kéne kiemelni. Hagyni a sok sértést, sérülést, meg hogy a vádakból mennyi a rágalom, a stigma. Tudomásul venni, hogy itt és most nem politikai, hanem inkább szellemi a tét. Fölösleges ma attól tartani, hogy valahol a telken lopakodik a charta.
Nem toborzódik eső nélküli ernyőszervezet, isten őrizzen titkos kiegyezéstől – elég mindössze annak a felismerése, hogy ez a már-már kiépült rendszer nagyon más, mint amit a vendégek (tapsolók és fanyalgók) szeretnének. Fórumuk pedig szemlátomást egyre kevesebb van arra, hogy mindennek hangot adjanak akár a tapsolók, akár a fanyalgók.
Persze, míg a jobboldaltól hiába várják, ez a garnitúra saját karakterét keresve is imád egymástól elhatárolódni. Egy új Szárszó – mondják – nem épülhet a régire. Holott egy ott elhelyezett „ellenszínpad” talán jobb volna, mint újabb és újabb ellen-Szárszók. Hogy azzá váljon, amire régen szerveződött: gondolkodó kerti partivá.
Hátha.
