Ami az eredményeket illeti, a lengyel mezőgazdaság szárnyal: legutóbb Ángyán József panaszkodott rá a földbérletmutyit feltáró egyik jelentésében, hogy „a kisparaszti gazdálkodást soha fel nem adó és ugyanahhoz az Európai Közösséghez velünk együtt csatlakozott Lengyelország állattenyésztése még saját hazai piacainkról is kiszorította az állítólag versenyképesebb, nagy, szakosított, iparszerű állattartó telepekre visszaszorult magyar állattenyésztés termékeit".
Az orosz válság természetesen nekik is fáj, de egészen más következtetést vonnak le belőle, mint mi.
Az ottani kormánynak eszében sincs fellazítani a szankciókat, és a helyi gazdákkal is vállalja a konfrontációt. A lengyel társadalom ebben az ügyben inkább a kormánnyal (és Ukrajnával) szolidáris, de a földből élőket is igyekszik megérteni: tavaly nagy siker volt például az „egyél almát” kampány, amellyel a hoppon maradt termelőknek próbáltak segíteni.
Oroszország-politika 2:0
Lengyelország nem alkuszik: bár Magyarországnál lényegesen jobban rá van utalva az orosz piacra (a lengyel agrártermelés fele hagyományosan Oroszországba kerül), Ukrajna szétcincálását egyértelműen orosz agressziónak, Putyint pedig agresszornak tekinti, és e szerint is jár el a külpolitikában.
A lengyel elnöknek Áder Jánossal ellentétben nem kell hetek óta gondolkodnia azon, hogy elfogadja-e Putyin meghívását a második világháború befejeződésének 70. évfordulója alkalmából rendezendő moszkvai ünnepségekre. Bronislaw Komorowski azonnal meg tudta mondani, hogy nem fog elmenni.
A hivatalos álláspont része, hogy a háború Lengyelország 1939-es német–szovjet megtámadásával kezdődött, a vizitet pedig az orosz hadsereg jelenlegi tettei teszik vállalhatatlanná. Radoslaw Sikorskinak, az ország előző külügyminiszterének az ukrán helyzetről is meglehetősen sarkos álláspontja van: szerinte Lengyelország a szovjet birodalom összeomlását követően élt az alkalommal, és végrehajtotta a nyugati fordulatot, Ukrajna azonban két évtizeden át tépelődött, hogy Nyugat vagy Kelet felé induljon-e, és most ennek a késlekedésnek az árát fizeti meg.
A keleti szomszéd esetleges szétesésével kapcsolatban a lengyelek – szemben bizonyos magyar körökkel – egyáltalán nem dédelgetnek területszerző álmokat, annak ellenére, hogy a mai Ukrajna egyes vidékei a történelem korábbi időszakaiban Lengyelországhoz tartoztak, és viszonylag jelentős lengyel kisebbség is van az országban. Szinte pontosan annyian vannak, mint a kárpátaljai magyarok.
Labdarúgás 3:0
Éppen Orbán Viktortól tudjuk, hogy ezen a területen csúnyán lemaradtunk lengyel barátainktól. Nemcsak arról van szó, hogy ők már rendeztek Európa-bajnokságot (2012-ben, Ukrajnával közösen – Magyarország is pályázott egyébként, 0 pontra értékelték a pályaművünket), hanem arról is, hogy ott a futball – szemben Magyarországgal – nemzeti ügy, amelyből az egész ország profitál. Ezt nem úgy kell érteni, hogy mindenki keres rajta; szintén a magyar miniszterelnök közlése, hogy ott a stadionok helyett egészen másba öntik a pénzt.
|
| Fotó: Mohammed Dabbous / Reuters |
„Én pedig szeretnék az a miniszterelnök lenni Európában, aki a legtöbbet tette a hazája labdarúgásáért. De még nem vagyok az. Donald Tusk még előttem jár. Tusk úrnak, korábbi lengyel kollégámnak, aki most az Európai Tanács elnöke, előnye van, hiszen grundprogramot vitt véghez, ezer lakótelepi kispályát építtetett.” Ha valóban az a cél, amit nálunk is mindig hangoztatnak a stadionprogram kapcsán, hogy sok gyerek sportoljon, és a focinak tényleg legyen valamilyen kimutatható népegészségügyi, társadalomjobbító szerepe, akkor a grund biztosan jobb befektetés, mint a stadion (meg olcsóbb is természetesen).
Az is tény persze, hogy Magyarország jócskán megelőzi Lengyelországot a FIFA-ranglistán, de ennek, ha őszinték vagyunk, lényegesen kisebb a jelentősége, mint annak, hogy az állam bizniszként, vagy pedig „népsportként” tekint a focira. És azt, hogy az utóbbi szemlélet gyümölcsözőbb, Orbán személyesen ismerte el.
Oktatás 4:0
Európában összesen talán három állam van, ahol az utóbbi évtizedekben sikeres oktatási reformot hajtottak végre. Az egyik éppen Lengyelország: náluk javul a leggyorsabban a diákok eredménye a PISA-teszten, és már az uniós élmezőnyhöz tartoznak, megelőzve a németeket és az angolokat is. Matematikából például a lengyel gimnazisták a legjobbak Európában. Ráadásul nemcsak a felső harmad teljesítménye javul, hanem a leggyengébbeké is, ami azt jelenti, hogy a lengyel oktatási rendszer fölfelé húz. (Ez sajnos a magyarról egyáltalán nem mondható el.)
A lengyel reformot évtizedes előkészítés előzte meg, amelynek során a lengyel pedagógusokat százasával hordták tanulmányútra a példának tekintett skandináv országokba.
Az átalakítás több kormányon is átívelt, és egyik sem akarta visszafordítani. Maga a reform tökéletes ellentéte volt annak, amit a Hoffmann–Orbán-féle oktatásirányítás csinál: tananyagszűkítés, az első három decentralizáció a tananyagok és a tankönyvek területén, az oktatási költségvetés megnövelése, kilencosztályos alapfokú oktatás, gyors és alapos iskolamodernizáció, a pedagógusok terhelésének csökkentése és a megbecsülésük növelése, kimeneti szabályozás (az állam nem abba szól bele, hogy mit kell tanítani, hanem abba, hogy minimálisan mit kell tudniuk az egyes szinteket elhagyó diákoknak) – ezek voltak az átalakítás főbb lépései.
A leglátványosabban az alapfokú oktatást erősítették meg, aminek nagyon messze ható következményei lettek: az olvasási, szövegértési és számolási teljesítmény javulása néhány év múlva rendkívüli színvonal-emelkedést hozott például a szakmunkásképzésben is. Ez egyébként a lengyel gazdasági csodaként emlegetett jelenség egyik magyarázata: Lengyelország volt az egyetlen állam Európában, ahol a válság alatt is folyamatosan nőtt a gazdasági teljesítmény, részben a munkaerő hatékonyságának gyors javulása miatt.
Energia 5:0
Lengyelországban nincsenek atomerőművek. Bár évek óta fontolgatnak egy atomprogramot,
egyre valószínűbb, hogy a projektből nem lesz semmi. Az előkészületekre eddig 72 millió eurót költöttek, és most azért hátrálnak ki mégis a beruházásból, mert kiderült, hogy a kivitelező ausztrál cég túlságosan szoros orosz kapcsolatokat ápol.
Az ország nukleáris fejlesztési tervét tavaly januárban, az orosz–ukrán konfliktus kipattanása előtt fogadták el. Az elképzelésekben akkor még két atomerőmű szerepelt, ez a szám most leginkább a nullára hasonlít. Az ország energiaellátása alapvetően a lengyel szénvagyonon nyugszik, ami a klímaváltozás árnyékában nem feltétlenül tűnik jó ötletnek.
Ugyanakkor az új tagállamok közül Lengyelország halad a leggyorsabban a megújulókra történő átállásban, és arra készül, hogy 2030-ra már az energiaigény harmadát zöld forrásból fedezi.
A magyar tervek nagyjából 14 százalékról szólnak, de sok szakértő ezt is vágyálomnak tartja az új paksi blokkok technológiai és pénzügyi kiszorító hatása miatt. A zöldenergia a legnagyobb munkahelyteremtő az országban: egyedül a szélenergia-iparban eddig 13 ezer állás keletkezett, és azt tervezik, hogy a mostani évtized végére 83 ezren dolgoznak majd az ágazatban. Összehasonlításul: a paksi atomerőmű bővítésétől optimális esetben, az építés ideje alatt 10 ezer munkahelyet remélnek a politikusok.
