Látványos vereséget nyilván akkor szenvedne Orbán Viktor, ha a kvótanépszavazás nem volna eredményes. Ez nem teljesen kizárt, hiszen az 1989 óta megtartott hat országos népszavazásból csupán kettő esetében haladta meg a részvétel az ötven százalékot. A NATO-csatlakozásról és az Európai Unióba való belépésről rendezett népszavazás (1997. november 16., illetve 2003. április 12.) azért lehetett eredményes, mert a Horn Gyula kívánsága szerint megváltoztatott népszavazási törvény értelmében elegendő volt, ha a szavazásra jogosultak negyede egyformán szavaz. Így lehetett hatalmas győzelemnek értékelni, hogy a választópolgárok 41,5 százaléka a NATO-csatlakozás mellett voksolt. Az effajta sikerek azonban visszaütnek. Az úgynevezett „szociális” népszavazást (2008. március 9.) a 25 százalékos szabály alapján nyerhette meg a Fidesz. Ha akkor is érvényes lett volna az a szabály, hogy ügydöntő népszavazás akkor érvényes, ha azon a jogosultaknak legalább a fele részt vesz, elegendő lett volna, ha az a mintegy hétszázezer szavazó, aki ellenezte az egészségügyi és a felsőoktatási díjak megszüntetését, nem megy el szavazni, és máris odalett volna a Fidesz diadala, amely végképp a mélybe rántotta a magyar egészségügyet. Az alaptörvény módosítgatása során a Fidesz visszaállította azt a szabályt, hogy a népszavazás akkor jelent érvényes döntést, ha a választópolgároknak több mint a fele válaszol.
Ez a helyes döntés csapdává válhat a Fidesz számára. A választópolgárok ugyanis, mint a fentiek jelzik, nem kedvelik a népszavazásokat. Az egyetlen népszavazás, amelynek politikai súlya volt, és amelynek a jelentőségét a választópolgárok többsége megértette, az 1989-es négyigenes népszavazás volt. Ezért az ellenzéki pártok többségének döntése, hogy a választóknak az október 2-i népszavazás bojkottálását javasolják, helyes döntés. Hogy hatásosnak fog-e bizonyulni, az persze nyitott kérdés.
A menekülők elleni és a Brüsszel elleni uszítás ugyanis eredményes. A nemzeti konzultáció bugyuta kérdőívét több mint egymillióan küldték vissza. A válaszolók 72,4 százaléka szerint Brüsszel bevándorláspolitikája megbukott, a válaszolók 93,8 százaléka úgy vélte, a bevándorlók helyett inkább „a családok támogatására” kellene költeni. Valójában Brüsszelnek nincs bevándorláspolitikája. A civilizált országokat 1951 óta a genfi egyezmény kötelezi a menekültek befogadására, a magyar kormányok pedig folyamatosan dicsekszenek azzal, hogy Magyarország ehhez 1989 áprilisában a volt kommunista országok közül elsőként csatlakozott.